A vidéki Magyarország százéves arcai elevenednek meg ezen a kiállításon

5 fotó

A Néprajzi Múzeum 2026. február 12-én nyíló Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága című időszaki kiállítása a gyűjtemény egyik különleges, mintegy kéttonnányi üvegnegatív-anyagából válogat. A tárlat az 1910-es évek vidéki Magyarországának fényképészeti világát mutatja be az eredeti, vágatlan üvegnegatívok alapján, amelyek gyakran jóval többet árulnak el, mint a később kivágott, családi emlékként őrzött papírképek.

A mintegy 25 ezer darabos gyűjteményt a múzeum munkatársai 1921–1922-ben, leletmentésként vásárolták fel 82 vidéki fényképésztől. Az anyag közel 700 települést lefedve rajzolja ki az első világháború utáni Magyarország teljes területét, és páratlan betekintést ad a korabeli fotótechnika, valamint a vidéki társadalom mindennapjaiba.

Miről mesélnek a „vágatlan” fotók?

A „vágatlan” üvegnegatívok tanúi mindannak, amit a kész fotókról eltüntettek: paravánok, festett hátterek, várakozók árnyai, retusasztalok, lámpák, olykor maga a fényképezőgép vagy a műterem kirakata is látható rajtuk. Ezek az apró részletek emberközelivé teszik a száz évvel ezelőtti fényképezés körülményeit, és a kép „születésének” pillanatát rögzítik.

A kiállítás 20 különböző felszereltségű vidéki műterem világát idézi fel, bemutatva a fényképezés társadalmi szerepének átalakulását az 1890-es évektől az első világháború végéig. A fotók egyszerre mesélnek társadalmi mobilitásról, viseletkultúráról, a családi emlékkép elterjedéséről és a háború mindent átható hatásáról.

Az üvegnegatívok anyagukban is törékenyek: sok közülük repedt, sérült vagy felázott, mégis éppen sérülékenységükben hordozzák a fotográfiai múlt emberi és technikai emlékezetét. A tárlat külön hangsúlyt fektet arra is, miként menekültek meg ezek az anyagok a megsemmisüléstől, amikor az 1920-as években a múzeum szó szerint ládaszám vásárolta fel őket a vidéki fényképészek padlásairól és pincéiből.