#angyal péter
A nap képe: A jég fogsága
Egy tócsa befagyott jegében rekedt őszi falevelek mozdulatlansága a csonttá fagyott hullámok között.
A nap képe: Szimbiózis
A hangya és a levéltetű szimbiózisban élnek. A szimbiózis egy olyan kapcsolat, amiből minden érintett fél profitál, tehát előnyös a számukra. a hangyát a levéltetű által kiválasztott mézharmat vonzza. Ez az anyag tápanyagokban gazdag, szénhidrátokban, nitrogénvegyületekben és vitaminokban bővelkedik. Ezt a levéltetvek választják ki, naponta akár a testsúlyuk négyszeresét is kitevő mennyiségben. Ezeket a fontos anyagokat mind a növényből vonják ki, és pazarlóan bánnak vele. Erre a csemegére indul be a hangya. A hangya hálás ezért a csemegéért, amit abban fejez ki, hogy tisztán tartja a levéltetű kolóniákat, sőt magát a levéltetűt is, oly módon, hogy annak végbélnyílásáról eltávolítja ezt a ragacsos anyagot, ami egyébként, ha ott maradna a levéltetű pusztulásához vezetne. A levéltetű tisztában van ezzel, ezért egyáltalán nem zavarja a hangya közelsége, sőt nyugtatólag hat rá. Olyannyira, hogy a hangya közelségének hatására intenzívebben is táplálkozik. Erre a hangyák is rájöttek, ezért a csápjuk doboló mozgásával fokozzák a levéltetvek táplálkozását. A hangyák tesznek még egy további szívességet a levéltetűnek, azzal, hogy az elpusztult levéltetveket elcipelik fészkeikbe. Sőt még arra is képesek a hangyák, hogy a természetes ellenségeket (katicabogár, zengőlégy) elűzzék.
A nap képe: Jótett helyébe jót várj!
A hangyák azért kedvelik annyira a levéltetvek társaságát, mert azok a táplálkozásuk során édes, magas cukor tartalmú váladékot választanak ki, amit mézharmatnak nevezünk. A hangyák szívesen fogyasztják a mézharmatot, cserébe megvédik a levéltetveket a természetes ellenségeiktől, mint például a katicabogár lárváitól vagy a pókoktól.
A nap képe: Jövök már
A házi egér a biológia és az orvostudomány igen fontos modellszervezete. Úgy tartják, hogy ez a második legnagyobb egyedszámú emlősfaj az ember után. Mindig az emberekhez közel lakik, akikkel kommenzalista, azaz asztalközösségi kapcsolatot tart fenn. Ezt az emlőst használják leggyakrabban a laboratóriumi kísérletekben és rengeteg különböző transzgenikus fajtája létezik, melyeken emberi genetikai betegségeket modelleznek.
A nap képe: Az élet utat tör!
Nedves környezetből (talajból) a víz száraz mag- vagy csírasejtbe húzását nevezzük ozmózis. A víz mennyiségének növekedése miatt a növény sejtjeiben hidrosztatikus nyomás keletkezik, ami rugalmassá és ellenállóvá teszi. A botanikusok ezt nyomásnak nevezik turgor(latinból fordítva - "töltés"). Ez a turgor, amely megtámasztja a növény leveleit és szárát, keménységet és erőt adva neki. Ezért válik olyan merészsé a hajtás, hogy még az aszfalton is áttör, gyökerei pedig könnyen áttörik a kemény földet és a köveket. Amikor a turgor szintje csökken, a növény elhervad. A növényeknek speciális adaptációi vannak, amelyek segítenek áttörni a talajt. A kukoricacsíra például szorosan összehajtott levelekkel töri át a talajt, mint egy csőr. A duzzadó borsómagokat az anatómusok még az emberi koponya csontjainak szétválasztására is használják, amelyeket egy szaggatott varrat köt össze, és ehhez igen nagy erő szükséges.
A nap képe: A rejtőzés mestere
Jellegzetes fajunk a búbos pacsirta, mely a feje