#asztrotájkép

A felvételen H.E.S.S. site főtávcsöve látható, mely szinte beletör a Tejút sávjába. A High Energy Stereoscopic System Cserenkov távcsövei a kozmikus gamma sugarakat vizsgálják. Napközben a távcsövek békésen szunnyadva lefele néznek, így védekezvén a napsugárzástól, detektoruk pedig egy nyitható tetejű épületbe kerül. Este viszont az óriási építmények az égbolt felé emelkednek. Mivel a méréseket mindenféle kis fény képes lenne tönkretenni, ezért a létesítmény területén éjjel tilos tartózkodni, így a fényképezőgépeket előre fel kellett programozni a fotózáshoz. A felvétel 11mm-en készült ISO6400-on és 30 másodpercen f2.8-as rekesszel. A kép egy timelapse sorozat része. Canon 6D és TTArtisan objektív együttese a pára ellen védve volt ( bár pára azon az éjszakán nem került a gépekre).

A teljes téli Tejút ív látható a kedvenc zöld légkörfényem kíséretében. Fellelhető számos objektum a képen. Triangulum galaxis, Androméda galaxis, Észak Amerika köd, Elefánt törzs köd, Szív és a Lélek köd, Kalifornia köd, Fiastyúk, Nagy Orion köd, Rozetta köd.... A kompozit kép Bortle 3 as ég alatt készült, Kisasszonyfa határában. Több mint 180 fokos panoráma. A kép elég sok és hosszú expókat tartalmaz, mind az előtér és az égbolt is. Az előteret egy Sony A7IV vázzal az égboltot egy Nikon Z6II asztromoddolt vázzal készítettem. Előtér és az égbolt is 1 perces expókat tartalmaz, az égbolt a csillagok bemozdulásának kiküszöbölése érdekében követő mechanikával készült. Előtér: ISO1250, f/2.2, 5x60 sec Égbolt: ISO800, f/1.8, 16x60 sec

A Földön hihetetlen, szinte túlvilági tájak léteznek... lehet akár a bolíviai sós síkság, vagy akár a Wadi Rum, ahonnét rengeteg filmet látni... vagy éppen egy olyan hely, ahol szinte földönkívüli növénynek kinéző fák nőnek. Namíbiában egy régióban különös, furcsa alakú fák néznek az ég felé, melyeket "Quiver Tree" nek jelölnek a táblák. Furcsa, nyelvtekerő latin neve az Aloidendron dichotomum, leginkább tegezfaként ismert. Annyira különlegesek, hogy a helyszínen már csak tiszteletből meg sem érintettük őket, inkább csak nézegettük a felfelé törő, hatalmas furcsa alakú fákat. Önmagában a helyszín is különleges és igen balesetveszélyes, hiszen a sziklák szinte teljesen gombolyűek, ezért egy rosszul irányzott lépésnél kész is a bokatörés, messze minden orvosi segítségtől. A tegezfák az égbe magasodnak. Napközben pirító napsütés és majdnem lilás ég jelzi, hogy éjszakánként árnyékot vet a Tejút... majd hajnal felé közeledve a Vénusz. A déli féltekés égbolt mindenhogyan és mindenféle fotós berendezésben jól néz ki, sőt az újdivatú keskenysávos fotós rendszerek egészen különleges ködösségeket mutatnak meg. A felvétel egy automata panorámafejjel készült, ami alatt egy olyan mechanika volt, ami követi az ég elfordulását, így a hosszabb záridő és alacsonyabb érzékenység sokkal jobb jel-zaj arányt eredményezett. A panorámakép 75 külön állóképből áll. A képek egyenként 30 másodpercig készültek ISO3200-on és f2.2-őn. Egy átalakított Canon EOS 6D és 35mm-es Samyang objektív volt a tettes,, ami alatt egy Manfrotto Syrp Genie II mozgott. Az égbolt követéséről egy SkyWatcher Star Adventurer mechanika gondoskodott egy speciális STABI féle hajlított prizmasínnel.

Ez volt az utolsó nagy panorámakép, amit a két hetes namíbiai asztrotúránk során készítettem. A célom az volt, hogy egyszerre örökítsem meg az égbolt négy legnagyobb galaxisát—erre pedig csak hajnal előtt pár órával nyílt lehetőség. A kép bal oldalán látható a Nagy- és Kis Magellán-felhő, jobb oldalon az Androméda-galaxis, középen pedig a Tejútrendszer—mindannyian a Lokális Csoport, vagyis galaktikus szomszédságunk tagjai. A kanyon jobb oldalán egy időszakos vízesés található, amely a csapadékos időszak vége óta kiszáradt. Az északi égbolton erős zöld légkörfény is megjelent, ami a Tejút ívének jobb oldalán figyelhető meg. Hajnali 3:30-kor keltem, és teljes sötétségben indultam el a kanyonhoz. Szerencsére két asztrofotós barátom is elkísért, és mivel terepjárónk volt, nem kellett sokat gyalogolnunk. Gyorsan kellett dolgoznom, hogy még napkelte előtt be tudjam fejezni a panorámát. Az utolsó képkockák idején az ég már világosodni kezdett, de végül sikerült úgy összeállítani a képet, hogy ezekre nem volt szükségem. Az Isabis Farm egét rendkívüli sötétség jellemzi—remélem, egyszer még visszatérhetek erre a különleges helyre.

Széles körű megjelenés és presztízs értékű elismerés lehetősége bontakozott ki a csillagászati fotográfia egyre népszerűbb műfajában.

Szent Péter és Pál kápolna - Bükkhavaspataka - Hidegség

Ladányi Tamás nem csupán a legnívósabb asztrofotóról ismert, de egy aszteroida is viseli nevét.

Bemutatkozik a nemzetközi hírű fotográfus, akinek kamerájában a kreativitás, a szerencse és az égbolt találkozik.

A NatGeo magyarországi szerkesztőségében számos látványos felvételből válogattunk egy messzi-messzi galaxistól kezdve a bükk vonulatáig.