#asztrotájkép

Kápolna a molyhos tölgyekkel, éjszakai fotó csillagos ég alatt.

Nyugodt, napos idő után, távol a városok fényétől napnyugta után elkezdenek előbújni a fényesebb csillagok, majd a csillagképek is. Végül teljesen besötétedik és szabad szemmel egy jó égbolt alól 2500 csillagot is lehet látni. Ha nincs fent a Hold, akkor különös fények tündökölhetnek még a sok csillag mellé. Az egyik fajta fény, melyet sokan ismernek a Tejút fénye, mely koratavasszal délkeletről egészen északnyugatig húzódik. Nem olyan fényes, mint nyáron, hisz pont kifelé nézünk a galaxisból. Nyugaton viszont olyan fény van, mely igaz nem a Földről, de a naprendszerünkből érkezik. Neve Állatövi fény és a bolygóközi poron szóródik a Nap fénye úgy, hogy azt sötét égbolt alól is lehet látni. A felvétel összesen 100 képből áll, egyfajta körpanoráma. A képek egyenként Samyang 35mm-es objektívvel és Canon 6D-vel lettek készítve ISO3200on f2.2őn és 30 másodperccel. H-alfa szűrővel még további 12 fotó lett gyűjtve ugyanezen beállításokkal 90 másodpercig a képen látható vöröses ködösségek miatt.

Az első télies időre nem is kellett sokat várni, konkrétan ősz végén bekövetkezett 10-15, van ahol 20 centi hóval, mely egésznap megmaradt a fákon is. A havazást Magyarországon egy mediterrán ciklon okozta, mely jó pályán haladt el ahhoz, hogy hideg is legyen és kiadós csapadék is társuljon hozzá. A táj ilyenkor rendkívül látványos a vastag hótakarótól, szinte szokatlan, mert igazi havas helyzetek évente egyszer-kétszer vannak errefelé. Ahogy kiderül az égbolt estére, a hőmérséklet ilyenkor mélyzuhanásba kezd. A levegő kiszáradt, a felszín teljesen homogén, az égbolt derült és így készült -7°C-ban ( az autó hőmérője szerint !!! ) ez a felvétel, ahol a fotó végére minden vastagon deres lett, kivéve az optika, ami fűtött volt. Régóta tervben volt egy ilyesfajta felvétel elkészítése, ahol vastag hótakaró felett az őszi-téli csillagképek ragyognak a Tejút sávjával együtt. Mire elkészült a sorozat, addigra dél felől megérkezett a köd is. A panorámakép 100 darab 30 másodperces fotóból áll, melyek egyenként ISO3200-on f2.2-őn készültek 35mm-en egy Canon 6D és egy Samyang 35mm-es objektív segítségével. Az égbolt esetében a követőmechanika végig stabilan tartotta a csillagokon a kamerát. A kép fehéregyensúlya a kék felé lett állítva a fagyos, havas hangulat miatt.

A felvételen H.E.S.S. site főtávcsöve látható, mely szinte beletör a Tejút sávjába. A High Energy Stereoscopic System Cserenkov távcsövei a kozmikus gamma sugarakat vizsgálják. Napközben a távcsövek békésen szunnyadva lefele néznek, így védekezvén a napsugárzástól, detektoruk pedig egy nyitható tetejű épületbe kerül. Este viszont az óriási építmények az égbolt felé emelkednek. Mivel a méréseket mindenféle kis fény képes lenne tönkretenni, ezért a létesítmény területén éjjel tilos tartózkodni, így a fényképezőgépeket előre fel kellett programozni a fotózáshoz. A felvétel 11mm-en készült ISO6400-on és 30 másodpercen f2.8-as rekesszel. A kép egy timelapse sorozat része. Canon 6D és TTArtisan objektív együttese a pára ellen védve volt ( bár pára azon az éjszakán nem került a gépekre).

A teljes téli Tejút ív látható a kedvenc zöld légkörfényem kíséretében. Fellelhető számos objektum a képen. Triangulum galaxis, Androméda galaxis, Észak Amerika köd, Elefánt törzs köd, Szív és a Lélek köd, Kalifornia köd, Fiastyúk, Nagy Orion köd, Rozetta köd.... A kompozit kép Bortle 3 as ég alatt készült, Kisasszonyfa határában. Több mint 180 fokos panoráma. A kép elég sok és hosszú expókat tartalmaz, mind az előtér és az égbolt is. Az előteret egy Sony A7IV vázzal az égboltot egy Nikon Z6II asztromoddolt vázzal készítettem. Előtér és az égbolt is 1 perces expókat tartalmaz, az égbolt a csillagok bemozdulásának kiküszöbölése érdekében követő mechanikával készült. Előtér: ISO1250, f/2.2, 5x60 sec Égbolt: ISO800, f/1.8, 16x60 sec

A Földön hihetetlen, szinte túlvilági tájak léteznek... lehet akár a bolíviai sós síkság, vagy akár a Wadi Rum, ahonnét rengeteg filmet látni... vagy éppen egy olyan hely, ahol szinte földönkívüli növénynek kinéző fák nőnek. Namíbiában egy régióban különös, furcsa alakú fák néznek az ég felé, melyeket "Quiver Tree" nek jelölnek a táblák. Furcsa, nyelvtekerő latin neve az Aloidendron dichotomum, leginkább tegezfaként ismert. Annyira különlegesek, hogy a helyszínen már csak tiszteletből meg sem érintettük őket, inkább csak nézegettük a felfelé törő, hatalmas furcsa alakú fákat. Önmagában a helyszín is különleges és igen balesetveszélyes, hiszen a sziklák szinte teljesen gombolyűek, ezért egy rosszul irányzott lépésnél kész is a bokatörés, messze minden orvosi segítségtől. A tegezfák az égbe magasodnak. Napközben pirító napsütés és majdnem lilás ég jelzi, hogy éjszakánként árnyékot vet a Tejút... majd hajnal felé közeledve a Vénusz. A déli féltekés égbolt mindenhogyan és mindenféle fotós berendezésben jól néz ki, sőt az újdivatú keskenysávos fotós rendszerek egészen különleges ködösségeket mutatnak meg. A felvétel egy automata panorámafejjel készült, ami alatt egy olyan mechanika volt, ami követi az ég elfordulását, így a hosszabb záridő és alacsonyabb érzékenység sokkal jobb jel-zaj arányt eredményezett. A panorámakép 75 külön állóképből áll. A képek egyenként 30 másodpercig készültek ISO3200-on és f2.2-őn. Egy átalakított Canon EOS 6D és 35mm-es Samyang objektív volt a tettes,, ami alatt egy Manfrotto Syrp Genie II mozgott. Az égbolt követéséről egy SkyWatcher Star Adventurer mechanika gondoskodott egy speciális STABI féle hajlított prizmasínnel.

Ez volt az utolsó nagy panorámakép, amit a két hetes namíbiai asztrotúránk során készítettem. A célom az volt, hogy egyszerre örökítsem meg az égbolt négy legnagyobb galaxisát—erre pedig csak hajnal előtt pár órával nyílt lehetőség. A kép bal oldalán látható a Nagy- és Kis Magellán-felhő, jobb oldalon az Androméda-galaxis, középen pedig a Tejútrendszer—mindannyian a Lokális Csoport, vagyis galaktikus szomszédságunk tagjai. A kanyon jobb oldalán egy időszakos vízesés található, amely a csapadékos időszak vége óta kiszáradt. Az északi égbolton erős zöld légkörfény is megjelent, ami a Tejút ívének jobb oldalán figyelhető meg. Hajnali 3:30-kor keltem, és teljes sötétségben indultam el a kanyonhoz. Szerencsére két asztrofotós barátom is elkísért, és mivel terepjárónk volt, nem kellett sokat gyalogolnunk. Gyorsan kellett dolgoznom, hogy még napkelte előtt be tudjam fejezni a panorámát. Az utolsó képkockák idején az ég már világosodni kezdett, de végül sikerült úgy összeállítani a képet, hogy ezekre nem volt szükségem. Az Isabis Farm egét rendkívüli sötétség jellemzi—remélem, egyszer még visszatérhetek erre a különleges helyre.

Széles körű megjelenés és presztízs értékű elismerés lehetősége bontakozott ki a csillagászati fotográfia egyre népszerűbb műfajában.

Szent Péter és Pál kápolna - Bükkhavaspataka - Hidegség