#csillagköd

Az Androméda-galaxis egyik spirálkarjában található ionizált gázok rózsákra emlékeztető formákban örvénylenek.

A felvételen a Szív-köd közepét látjuk. A ködösség egy emissziós köd és kb. 7500 fényévre ragyog a földtől a Cassiopeia csillagképben. A ködösséget a képen jobb oldalon látható fényesebb régió a Melotte 15 ragyogja be ami a Szív-köd szíve. Ez az asztrofotózási stílus számomra még nagyon új. A kép elkészítése 2 estén keresztül zajlott és közel 7 óra anyagot sikerült összegyűjtenem keskenysávú szűrő segítségével erős holdfényben. Külön érdekesség, hogy ez az első fotó amit vezetéssel készítettem egy külön vezetőkamera és vezetőtávcső segítségével. Feldolgozás szempontjából egy számomra új programot a Pixinsight-ot használtam. Felszerelés: Távcső: SW 150/750 PDS (mod) Mechanika: SW HEQ-5 Pro GoTo Kamera: Canon EOS 600D (BCF mod) Korrektor: SW F/4 kómakorrektor Szűrő: Optolong L-eNhance PC: Asiair Pro Vezetés: Svbony 50mm vezetőtávcső + ZWO Asi120mm mini Expozíció: 02.13.: 62x180s 02.16.: 50x300s Összesen 7óra 16perc 45 dark 45 bias 45 flat Szofverek: Deep Sky Stacker, Pixinsight, Photoshop 2024 02. 13. & 2024 02. 16. Pusztamagyaród.

Január 29. és 30. éjszakáján egy látványos és a nevére abszolút hasonlító objektumot fotóztam. A célpont a Lófej-köd és környezete volt, melyre már régóta terveztem fotont gyűjteni. A kész képhez hozzáad, hogy e kicsi látómezőn belül egyszerre található meg egy kék és egy vörös ködösség, így szép kontrasztot adva a képnek. Az objektum egyébként az Orion csillagképben, azon belül is annak övénél található meg az Alnitak nevezetű csillag közelében. Fotókon egy nagyon szép és látványos objektum, vizuális megfigyelések során viszont nehéz megpillantani. A fotó a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

A Barlang-köd elnevezés – mely széles körben elterjedt, - a Caldwell katalógus megalkotójától, Sir Patrick Moore angol amatőr csillagásztól származik. Feltételezhetően az objektumról készült fotografikus képeken azonosított, ívelt formájú köd-struktúra emlékeztette őt egy barlang bejáratára. A Barlang-köd elnevezést korábban egy másik objektumnál is használták, történetesen a Ced 201 vagy vdB 152 objektum azonosítására, amely szintén a Cepheus csillagkép irányában látszódik. Az Sh2-155 objektumot először 1959-ben, mint galaktikus emissziós ködösséget említi a Sharpless katalógus második kiadása. A köd meglehetősen halvány a vizuális megfigyeléshez. Nagyobb távcsővel sötét, fényszennyezéstől mentes égbolt alatt néhány fényesebb struktúráját megmutatja az objektum, egy jól elkészített amatőr asztrofotón azonban már feltárulnak a ködösség részletei és színei is. A kép készítésének körülményei: 2023. augusztusában és szeptemberében három kitelepülés alkalmával fotóztam a Barlang-ködöt. A háromból két alkalommal sötét (Bortle 3), egy alkalommal pedig keskenysávban fényszennyezett (Bortle 5) égbolt alól fotóztam. A keskenysávú nyersek pontosan fele-fele arányban készültek a két helyszínen. Az RGB képeket a csillagok valósághű színének visszaadása érdekében sötét égbolt alatt exponáltam.

Ez az emissziós köd körülbelül 12000 fényév távolságra található naprendszerünktől, nevét a benne található két kis fényes formációról kapta, melyek ebihalakra emlékeztetnek. Ezek összetétele kozmikus por és gáz. A köd közrefogja az NGC 1893 jelű nyítlhalmazt, amelynek csillagai gerjesztik a gáz anyagát és ezt örökíthetjük meg fotografikusan. A kép budapest fényszennyezett égboltja alól készült keskenysávú szűrőkkel, egy viszonylag egyszerű akromáttal január elején.

Egy nem mindenki által ismert és fotózott objektum amit szakmai néven SH2-114-nek is neveznek. Az SH a Sharpless nevet takarja. Az Objektum egy nagyon halvány köd és a Hattyú csillagképben található meg. A kép másik érdekessége a nem mindennapi kinézete mellett hogy a sárkány fej része felett egy apró planetáris köd is található amit egy osztrák amatőr csillagász fedezett fel 2006 és a Kronenberg 26 nevet viseli a fotós után. (Matthias Kronenberg) A kép 26 óra anyagát tartalmazza és nagyjából 1 heti fotózás eredménye.

Egy varázsló alakját felvevő ködösség kb. 7500 fényévre helyezkedik el naprendszerünktől a Cefeusz csillagképben. A ködösségben ülő csillaghalmazt Caroline Herschel fedezte fel 1784-ben. A csillaghalmaz még nagyon fiatal az időskálán, kb. 5-10 millió éves. A ködösség kb. 4000x nagyobb tömegű mint Napunk és főleg hidrogénből áll. A hidrogént aktiválja a közeli csillaghalmaz és emiatt fénylik. A felvétel egy 800mm-es fókuszú 20cm-es Newton távcsővel készült kb. 10 órán keresztül egy a színes kamerákra készített keskenysávú szűrővel.

Az NGC7635 Buborék köd egy emissziós köd, amely 6 fényév átmérőjű és 7000 fényévre található a Cassiopeia csillagképben. A "buborékot" egy hatalmas, forró, fiatal csillag csillagszele hozza létre egy óriási molekulafelhő közelében. Tágulási sebessége 7 millió km/h! A központi csillag körülbelül 4 millió éves, és 10-20 millió év múlva valószínűleg szupernóvaként fog felrobbanni. A fotó keskenysávú szűrők segítségével készült a Hubble űrtávcső által is alkalmazott színvilágban! A fotó összesen 37 óra expozíciós idővel készült több napon keresztül! Technikai adatok: 2023.08.20. SkyWatcher Quattro 250/1000 Newton SkyWatcher EQ-6 R ZWO ASI294MM Pro APM 1.5 kómakorrigáló barlow ZWO ASIair Plus ZWO ASI174MM mini vezető kamera ZWO OAG-L Antlia 36mm 3nm Ha, OIII, SII, Antlia 36mm RGB 3x60x10perc Ha, OIII, SII, 3x50x3perc RGB Gyöngyös kertváros

Körülbelül 2 éve terveztem már a köd fotózását, mindig az aktuális távcsövemmel, de valahogy soha nem jött össze. Végül 2023.08.22. - 2023.09.09. ( Összesen 9 este ) között, kihasználva az aktuális tiszta éjszakákat ez sikerült. Az objektumról készült képem 55,33 órányi hasznos adatot tartalmaz. Ez a régió a Cassiopeia és a Cepheusz csillagképek határán található. A komplexum fényesebb részét Stefan Cederblad a katalógusában 1946- ban 214-es sorszámmal látta el, innen a jelölés Ced 214, egy másik katalógusban Sh2-171 néven szerepel. Tőlünk kb. 3000 fényév távolságban helyezkedik el ez a felhő. A csillagfejlődés során két főbb időszakot lehet megkülönböztetni. Az öregebb csillagok kb. 5 millió évvel ezelőtt keletkeztek, melyeknek a sugárzása a ködöt el kezdte összepréselni, így fiatalabb csillagok tudtak születni, Így jött létre a Berkeley 59-es nyílthalmaz a ködkomplexum szívében. A nyílthalmazt alkotó nagy tömegű csillagok életkora 1 - 2 millió év körül van és főleg O és B színképtípusúak. Közülük a BD + 66 1673 jelű, mely a Berkeley 59 nyílthalmaz északi szélén fekszik a hőmérsékletével tűnik ki a többiek közül. Erre 2008-ban derült fény a csillag színképének elemzése során. Az égitestet O5 típusúnak sorolták be, melynek a felszíni hőmérséklete körülbelül 45 000 K és a fényereje több mint 100 000-szerese a Napénak. Ennek a magas hőmérsékletnek köszönhetően ez a csillag nagy sebességű csillagszelet és részecskesugárzást hoz létre, amely óriási 200 fényéves távolságig hat a környező hideg molekuláris felhőre. A csillag fényváltozásából kiderült, hogy a csillag egy Algol típusú kettős csillag. A nyílthalmaz csillagainak ultraibolya sugárzása a felhő gázait ionizálja, ezáltal fénylésre gerjeszti.