#emberszabásúak

8,7 millió évvel ezelőtt a mai Törökország területén élt az emberfélék (Homininae) alcsaládjába tartozó ős, amelynek maradványai azt sugallják, igen sokszínű volt a Mediterráneum emberféléinek csoportja.

Először figyelték meg vadon élő csimpánznál azt, hogy egy tárgyat pusztán az élmény megosztása céljával mutatott meg társának.

Először dokumentáltak olyan eseteket, amelyekben vadon élő csimpánzok és gorillák között fennálló társas kapcsolatokra derült fény.

A főemlősök körében az emberszabásúak evolúciójuk korai szakaszában elveszítették a többi főemlősre alapvetően jellemző farkukat, ám egy új kutatás szerint ez igencsak sokba került.

Különböző emberi- és főemlős-csoportok esetében végeztek összehasonlításokat a mikrobiom összetételéről, s ezzel lassan kiderül, milyen segítő mikrobáinkat veszítettük el.

Állatkerti orangutánok spontán eszközhasználatát vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport.

Az állatvilágban általában az anyák elősegíthetik a lányaik szaporodási sikerét, arról azonban nem voltak adatok, hogy a fiakkal mi a helyzet.

Nagy talánnyal állnak szemben a tudósok: sem a korszak, sem a helyszín nem egyezik.

Egy új kutatás szerint az ősi élőlény nagyjából akkora volt, mint egy gibbon.