#galaxis

1993. március 28-án egy II típusú szupernóvát fedeztek fel az M81-ben (SN 1993J). Az M81 az egyike azon 18 galaxisnak, amiket a Hubble űrtávcső kulcsfontosságú projektjének keretében figyeltek meg, ennek célja a Hubble-állandó 10% hibahatáron belüli meghatározása volt. Az M82 az igen aktív csillagképződésről ismert, és a csillagontó-galaxisok osztályának a prototípusa. 2003 november 21-én egy II típusú szupernóvát fedeztek fel az benne (SN 2004am). A Halton Arp által készített Pekuliáris Galaxisok Atlasza szintén tartalmazza az objektumot, a 337. szám alatt.

A galaxisok életének végét az jelenti, ha leáll a csillagkeletkezés bennük, és most először sikerült e folyamat kezdetét is megfigyelni.

A fotó Tiszasziget Mélyponton készült, 51 darab 3 perces expozícióval.

A publikáció a spirálgalaxisok fejlődéséről szóló több évtizede elfogadott felvetést kérdőjelezi meg.

A szakértőket régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy miként áll le a hatalmas galaxisok csillagformálódása.

A galaxisokat ábrázoló felvételek mindig érdekesek, a Hubble űrtávcső új fotója azonban különösen látványos.

Legutóbbi fotómon a jól ismert Triangulum-galaxis, Messier 33 katalógus számon is ismert galaxis látható. Ez egy közeli (kb. 3 millió fényév) spirál galaxis, mely az Androméda és a Tejút után a harmadik legnagyobb csillagváros a Lokális Csoportban. Huuu, mi is az a Lokáli Csoport? A galaxisok nem csak úgy véletlenszerűen, szanaszét szóródva vannak az Univerzumba. Gravitációsan kötődnek egymáshoz és kisseb nagyobb halmazokat alkotva helyezkednek el a körülöttünk lévő mindenségbe. Az Andromeda-galaxis, a Mi Tejútrendszerünk és az M33 Triangulum-galaxis a Lokális Csoport 3 fő nagy galaxisa. Őket további több mint 30 kísérő galaxis veszi körül és így együtt alkotják a Lokális Galaxis csoportot. A Lokális csoport része a Virgó szuper halmaznak. Térjünk vissza az M33-hoz. Felfedezője és katalogizálta Charles Messier 1764-ben, bár vannak források, hogy már jóval előtte 1654-be Giovanni Batista Hodierna is feljegyezte. A galaxis karjaiba jól látható ionizált Hidrogén felhők vannak, ahol aktív csillagkeletkezés zajlik a mai napig, többet közülük külön számon katalogizáltak is. Méretét tekintve a Mi Tejútrendszerünk fele, távolsága a legújabb mérések szerint 3 millió fényév. A fotó feldolgozása során, annak jobb felső részében jól kivehetően felsejlett egy szintén spirálnak látszó galaxis. Ez nem kísérője az M33-nak, próbáltam utána keresni, de a katalógus számán kívül nem sokra jutottam. Ő a PGC 5694, számú galaxis, hát nem egy vidám név, de ez van. A Triangulum sötét égbolt alól már egy binokulárral is megpillantható, de részletes megfigyeléséhez nagyobb távcső ajánlott.

A három objektumot az NGC 6240 jelű rendszer magjában fedezték fel.

Még napjainkban is sok a megválaszolatlan kérdés a fiatal univerzummal kapcsolatban, a szakértők ezért gyakran hoznak létre szimulációkat, hogy jobban megérthessék a világegyetem korai történetét.