#galaxis

Az Örvény-galaxis a Göncölszekér rúdjánál figyelhető meg egy közepes méretű távcsővel, bár kicsivel is látszódik, ám igencsak halvány, diffúz "valami", Részletessége egy 30 centis távcsővel már élvezhető. A kb. 25 millió fényévre lévő galaxispár már üzközés alatt van, ami miatt kidobódnak a csillagok a gravitáció törvényének engedelmeskedve. A cél a galaxis árapálycsóváinak lefotózása volt és ehhez 120 óra ( !!! ) kellett egy 20 cm átmérőjű, 800mm-es fókusszal rendelkező távcsővel és egy hűtött 294MM CMOS kamerával. A kép különlegessége a háttérben is rejlik, ahol a csillagoknál sokkalta több kis apró folt van... minden folt egy-egy galaxis milliárd fényévre naprendszerünktől legalább.

A világegyetem hajnalának porban gazdag, nagy tömegű, de halvány csillagképző galaxisai eddig nem mutatkoztak meg, ám nemrégiben az ALMA és a James Webb-űrteleszkóp összehangolt munkájával rájuk találtak a szakemberek.

Az objektum 99 százalékban sötét anyagból állhat.

A Hydra csillagképben, tőlünk mintegy 15 millió fényévre található Messier 83, ismertebb nevén a Déli Szélkerék-galaxis. Az égbolt egyik leglátványosabb, SAB(s)c típusú küllős spirálgalaxisa. Spirálkarjaiban élénken világítanak a forró, fiatal csillagok által ionizált H II régiók, melyek aktív csillagbölcsőként funkcionálnak. Ez a heves csillagkeletkezés táplálja a galaxis szokatlanul magas szupernóva-rátáját. Az elmúlt évszázadban hat szupernóvát is megfigyeltek benne. Az M83 aszimmetrikus magszerkezete a küllő által a centrum felé szállított gáztól fűtött, folyamatos csillagontás eredménye, ami ezt az objektumot a modern asztrofizika kulcsfontosságú kutatási célpontjává teszi. Az észlelés Namíbiában készült. A nyers képeken az átlagos FWHM 2,7 ívmásodperc volt. Ezzel a fotóval teszteltem a távcső új, egyedi hűtőrendszerét, ami a teszt során sikeresen vizsgázott. A képfeldolgozás során az élesség volt a legfőbb szempont: a nyers képek leggyengébb 20%-át elvetettem, és a stackelés során az FWHM érték alapján priorizáltam a legjobbakat. A feldolgozás Siril és Photoshop használatával történt.

A Messier 101 (más néven M101, NGC 5457 vagy Szélkerék-galaxis) egy spirálgalaxis a Nagy Medve csillagképben (Ursa Major). A galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 27-én, majd értesítette erről Charles Messier-t, aki katalogizálta. Ez volt az egyik utolsó objektum, amit maga Messier adott a katalógushoz. Az M101 a legalább kilenc galaxisból álló M101 galaxiscsoport legfényesebb tagja. Egyike azon 18 galaxisnak, amiket a Hubble űrtávcső kulcsfontosságú projektjének keretében figyeltek meg, ennek célja a Hubble-állandó 10% hibahatáron belüli meghatározása volt. Ehhez a galaxisban található cefeidákat vizsgálták, hogy megállapíthassák a galaxis távolságát. Az M101 esetén 29 valószínűsíthető cefeidát figyeltek meg 10 és 60 nap közötti periódustartományban. A mérések és számítások eredményeként a galaxis távolságát 7,4 ± 0,6 Mpc-ben határozták meg. Távcső: SkyWatcher Pro 80/600 ED apo tubus, SkyWatcher 0,85x reduktor/korrektor Távcső: Svbony 60/240mm vezetőtávcső Mechanika: SkyWatcher NEQ-5 Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 290 MM monokróm kamera Kamera: ZWO ASI 585 MC-Pro színes, hűtött kamera Szűrő: Optolong L-eXtreme szűrő (2") Szűrő: Astronomik UV/IR L2 Blokk szűrő (2") Szűrő: ZWO UV/IR-blokk szűrő (1.25") ZWO ASIAir Plus kamera/mechanika vezérlő-egység ZWO 2"-os fiókos szűrőtartó (Mark II) ZWO EAF fókuszmotor Expo : 327 x 180 sec rgb, + 58 x 300 sec Duo + korrekciós képek. Gain 252 / -10 °C Astro Pixel Processor, Siril, Graxpert, Ps. 2025.05.12. Orosháza

A Messier 51 (más néven M51, NGC 5194, Örvény-köd vagy Örvény-galaxis) spirálgalaxis a Vadászebek csillagképben. Az égbolt egyik legismertebb galaxisa. Az M51 galaxist Charles Messier francia csillagász fedezte fel, majd katalogizálta 1773. október 13-án. (SW130/650, Canon 2000Dmod, HEQ5, 110x300sec)

A James Webb-űrteleszkóp eddig nem ismert galaxistípust fedezett fel, a kis piros pontnak (LRD) nevezett objektumok a korai univerzum képviselői.

Régóta foglalkoztatja az embert: vajon különleges hely-e, ahol élünk, és ez a kérdés a csillagvárosunkra is vonatkozik.

Egy 450 millió fényévre lévő elliptikus és egy spirálgalaxis találkozását, ami több százmillió éve történt, az űrteleszkóp infravörös tartományban örökítette meg.