#Gerlecz László

Madárfotózás közben váratlan vendégként tűnt fel a búvóhelyem közelében. A hónapok alatt volt bőven időm tanulmányozni életmódjukat. Egyes leírások alapján a mezei egér (pirókegér, Apodemus agrarius - a szerk.) csak alig párszor iszik,- mely valóban igaz. Az együtt töltött időnek köszönhetően abszolút megszokták az ember közelségét, így hétről-hétre egyre bátrabbnak bizonyultak, egészen addig, míg végül sem az én – sem a makro objektívem közelségétől sem bátortalanodtak el.

Korábban mindig elképzeltem, hogy az évszakoknak megfelelő mezőgazdasági talajművelés sokszor mennyire érdekes látképet adhat felülnézetből. És valóban páratlan látkép tárul elénk, miközben ha a föld szintjéről szemlélnénk a történéseket fogalmunk sem lenne róla.

A mohák az egész Földön elterjedt, embriós növények. Mintegy 26 000 fajuk ismert, amelyek közül Magyarországon 659 él. Kis termetű, levélkére és száracskára tagolódó vagy telepes, zöld, spórás növények, amelyeknek nincsenek gyökerei és szállítószövete. A szárazságot és a fagyot is jól tűrik. Miután elsősorban a víztartalmuk környezetfüggő (nincs önálló vízháztartásuk), így egyes fajuk elszáradás után képes új életre kelni, amint napfény és megfelelő csapadék éri őket. Ezt a képességüket annak is köszönhetik, hogy az emberi őssejtekhez hasonlóan működő, ún. totipotens sejtjeik vannak. Egyetlen sejtből képes létrejönni egy teljes növény.

Téli araszoló lepkék lepték be idén is a közeli erdőt. Sötétedés után, mintha az avar pattanó hangja egy-egy pillét' dobna ki magából. És valóban...ezek életre is kelnek. Ők az araszolók hím példányai. Alig a kékóra közepére, a fák között - az arcunkon érezhető bekúszó lágy szellő útvonalán illannak tovább fáról fára. Egy valami hajtja őket, hogy megtalálják a megfelelő partnert; a szaporodáshoz. Így keresgélik a röpképtelen nőstényt. A nőstény leginkább a fák hasadékaiban, kéregrepedésben él. Onnan bújik elő az éjszaka leple alatt és feromonjával jelzi jelenlétét a párosodásra kész hímnek.

Ősszel évről évre jó témát adhat egy pocsolya vízfelszíne. Az arra lehullott színes falevelek mellett, ha szerencsénk van - pár rovarra is jó eséllyel rálelhetünk.

Közel 3 hónapig jártam ki napról-napra tanulmányozni és fotózni a téli madarainkat. Észrevettem, hogy akármilyen tárgyat helyezek ki az etetőhöz közel, az jól funkcionál idővel a leszálláshoz. Pár hétig ezeken is elhelyeztem az eleséget, majd ezután csökkentettem azok mennyiségét, de a madarak továbbra is rászálltak. A felvételen egy szürkemarha koponya és egy cinke látható naplemente fényeiben.

A felvétel ősszel készült. Pocsolya vizére hullott falevelek törik meg annak felszínét.

Csillagos nárcisz nyílik az éjszakai égbolt alatt a Babócsai Basakertben. A közeli gázégető lángja festi vörösre a tájat,- a virágokat vakuval és zseblámpával világítottam. Az égbolton (bal oldalt) már jól kivehető az egyre magasabban járó tejút részlete is.

Évről- évre visszatérő kedvenc témám a gombák fotózása. A felvételen egy nagy őzlábgomba látható napnyugta után, kékórában. E kalaposgombát könnyű felismerni. Jellemzően a ritkás erdők és erdőszélek lakója. Nagy termetű, feltűnő megjelenésű (esernyőre emlékeztető), karcsú, magas növésű gomba.