#ízeltlábúak

A nyári szárazságban és kánikulában a táj kihaltnak tűnhet, ilyenkor érdemes bekukkantani egy korhadó fatörzs alá.

Az ízeltlábúak a vízben jöttek létre, így a későbbi szárazföldi életmód során használt testrészeik is vízben alakultak ki, eredetileg valami más funkcióval.

Aki néhány évtizeddel ezelőtt a Vértes déli részén lepkészett, olyan fajokkal is találkozhatott, amelyeket mára kitartó keresés ellenére sem sikerül újra megfigyelni itt.

Angol és kínai szakemberek minden eddiginél tüzetesebben vizsgáltak meg egy 520 millió éves  kövületet, az így szerzett ismeretekkel jelentősen bővült, amit az ízeltlábúak evolúciójáról tudunk.

A közönséges nyúlparéj (Chondrilla juncae) egy száraz gyepekben, parlagokon, mezsgyékben és útszegélyekben gyakori növény. Országszerte előfordul, de az Alföld egyes részein, valamit az észak-keleti országrészben viszonylag nagy területekről nincsenek adatai. Virágai nagyjából nyár közepén kezdenek nyílni, de még szeptemberben is láthatjuk sárgállani őket.

Mianmari, dominikai és baltikumi borostyánok foglyaiként maradtak fenn olyan férgek, amelyek különféle rovarokban élősködtek.

Hazánkban körülbelül 45 000 ízeltlábú faj előfordulása ismert. Senki nem ismeri az összeset. Vannak viszont olyan felületek, ahol nagy esély van rá, hogy valaki segít majd a határozásban.

Napjainkban a körülöttünk lévő természet nagymértékű pusztulását tapasztalhatjuk. Az emberek egyes állatfajoktól félnek, irtóznak, holott a természetben minden egyes faj fontos láncszem, ha egyik kiesik magával rántja számos másik faj sorát. Jelen írásom célja, hogy a pókokat kicsit közelebb hozzam az emberekhez, hiszen ők is a körülöttünk élő természet fontos részei.

A boglárkalepkék családja igen népes hazánkban. Legtöbb fajuknál a hímek szárnyának felszíne kék. Kivételek persze vannak – nem is kevés. Először azonban nézzük a szabályszerűséget!