#Kozma László
A nap képe: Lófej-köd régió
A Lófej-ködöt és régióját 2023.01.22-én kezdtem el fotózni Tápiószőlősről, egy az asztrofotózáshoz kifejlesztett monokróm hűtött kamerával, valamint keskenysávú szűrőkkel ( H-alfa, O-III, S-II ). A tervem az volt, hogy egy több 10 órás nyersanyagot tudjak összegyűjteni, hogy a halványabb részek is előbújjanak. Ezt teljesíteni, nagyon nem volt egyszerű feladat, ebben a folyamatosan rossz időjárásban. Az objektum fotózását végül 2023.03.16-án fejeztem be, mindezidáig 16 éjszakát tudtam kitelepülni az objektum megörökítésére. Összesen 41,15 órányi adatot gyűjtöttem össze, amit később modern és komplex képfeldolgozási módszerekkel dolgoztam fel. A ködről így egy, Hubble űrtávcső (HST) palettás színezésű kép készült. A Lófej-köd (más néven Barnard 33) egy sötét felhő az Orion csillagképben. A ködöt Edward Barnard fedezte fel 1899-ben. Híres sötétköd-katalógusában a 33-as számot adta neki, innen ered a Barnard 33 megnevezés. Nevét alakjáról kapta. Az egyik leglátványosabb sötét felhő az Orion csillagképben. A valóban lófejre hasonlító köd az IC 434 világító köd előtt (aminek köszönhető, hogy látszik), az Orion öve legdélibb csillaga, a Dzéta Orionis közelében helyezkedik el. Az IC 434 világító gázköd valamivel messzebb van, olyan 1600 fényévre, és a közelében lévő óriáscsillag, a Dzéta Orionis erős ultraibolya sugárzása gerjeszti fénykibocsátásra. Egyesek úgy vélik, hogy a két objektum ütközésének vagyunk tanúi, és az ebből származó energia jelenik meg fény formájában. A köd anyagában jelenleg is csillagok születnek. Megfigyelése elég nehéz, minimális fényszennyezettség mellett egy legalább 15–20 cm-es átmérőjű távcsőre van szükségünk. A csillagkeletkezési terület még számos igen látványos mély-ég objektumot rejt, ezek közül a leghíresebb a bal oldalt lévő fényes Alnitak csillag alatt látható emissziós köd, úgynevezett Láng-köd ( NGC 2024 )
A nap képe: Rozetta-köd, központi régió
A ködöt Lewis A. Swift fedezte fel 1871-ben. A Rozetta-köd egy emissziós, fénykibocsátó köd.A ködöt alkotó gázokat fiatal csillagaik ibolyántúli fénye gerjeszti, a gerjesztési energia pedig látható fény formájában sugárzódik ki. Ahol a gázhoz por keveredik, ott sötétebb területek jönnek létre, mivel a por elnyeli a fény egy részét. A ködről készült HST palettás színezésű felvételeken általában a vörös a kénatomok, zöld a hidrogénatomok, a kék pedig az oxigénatomok jelenlétére utal. A ködöt 8 estén keresztül fotóztam, Február és Március között. A kép összesen 26,5 óra hasznos kép eredménye.