#különböző

Örök emlékként él bennem, mikor gyerekként először gyalogoltam végig a Torna-patak Apácatorna és Kisberzseny közötti szakaszán egy szép téli napon, titkon reméltem, hogy láthatok gatyás ölyvet (Buteo lagopus).

A kitárt szárnyával fenségesen repülő sólymom az ókori egyiptomiak kultikus madara volt, de a szabadság, az erő és a hatalom szimbólumaként is találkozhatunk vele. 

A magyar nép kedves madara a fecske. Ahol Isten madarai fészket raknak, azon a portán szeretet honol és a szerencse sem kerüli el az ott élőket. Régóta vallják ezt a vidéken élők.

Sast látni mindig nagy élmény, azoknak is akik régen madarásznak.

Ősztől a tavasz kezdetéig az utakat szegélyező fákon gyakran, csücsülnek egerészölyvek (Buteo buteo), éppen a prédájukat figyelik leshelyükről. Sokan sasnak vélik, holott az egyik leggyakoribb ragadozó madarunk.

Bár nekem jobban tetszenek a címben leírt, régen használt nevei, ma a tudomány cigánycsuknak (Saxicola torguata) és rozsdás csuknak (Saxicola rubetra) nevezi.

Sorozatunk következő madarai ismét harkályok, most két küllőről szeretnék pár sorban írni.

Mikor felnőtteknek, gyerekeknek előadást tartok, mindig felmerül a kérdés, melyik gerle balkáni és melyik vad.

Eszembe jutnak azok a régi, boldog madarászévek, mikor a mai állapotokhoz képest sokkal, de sokkal több madár volt, és környezetünkben szinte csak a természet hangjait hallottuk.