#marokkó

Több mint 100 ezer hívő, 35 ezer ember alkotása, 50 millió munkaóra: ez Casablanca ikonikus mecsete, a II. Hasszan-mecset.

A marokkóiak nagyon szeretnek enni és etetni is, konyhájuk pedig bővelkedik a különlegességekben.

A marokkói Sefsávenben (Chefchaouen) az a legenda járja, hogy a sötétség leple alatt a helyi asszonyok párban összeállnak, hogy titokban újra kékre fessék az utcákat és a házakat, így tartva fenn azt a nagyjából ötszáz éves hagyományt, amely a város hírnevét adta, és amely látogatók tízezreit csalogatja évente a csak Kék Gyöngyként emlegetett különleges település falai közé.

Bár a marokkói bőripar a 16. század óta virágzik, és a divatvilág egyik legnépszerűbb kiegészítőjét adja, ám azt már kevesen tudják, hogy a feldolgozás és varrás lépései szinte semmit sem változtak, a cserzővargák ma is mindent kézzel készítenek.

Egy 515 millió évvel ezelőtti vulkánkitörés a pompeji áldozatokhoz hasonlóan temette be az őslényeket.

A Magas-Atlasz mélyén, a Marrákesből a Szaharába vezető utak egyike a Todra-szurdokon át vezet.

A világ egyik leghíresebb erődítménye ez az apró sivatagi település Marokkóban, ahol a Gladiátor egyes jelenetei mellett a Trónok harca forgatásai is zajlottak.

Marrákestől valamivel több mint 50 kilométerre délre, a hófödte Magas-Atlasz csúcsainak árnyékában jóval hűvösebb a június. Az Ourika-völgy a városiak és a turisták tökéletes nyári menedéke, ahol a beköszöntő hőséget a vízesések valamelyikében vészelheti át az utazó.

Marokkó szívében, az Atlasz-hegység lábánál fekszik az egykori iszlám főváros, Marrákes. Évente tízmillió turista látogatja, az ország mágikus kulturális központja, amely ma a berber, az arab, az afrikai és a francia hagyományok UNESCO által is elismert olvasztótégelye.