#marokkó

Taghazouttól északra, ahol az Atlanti-óceán hullámai elérik Marokkó partvidékét, a táj hirtelen megváltozik. A sziklák mögött aranyszínű dombok emelkednek, mintha a sivatag egy keskeny nyúlványa lógna a vízbe. Ezek az úgynevezett éneklő Timlalin-dűnék.

Marokkó fára mászó kecskéi az elmúlt években világszerte címlapokra kerültek, sokszor úgy emlegetve őket, mint az észak-afrikai táj különleges természeti jelenségeit. De miért ülnek valójában az ágakon, és mióta tűnnek fel az argán lombjai között? Ennek járunk utána a helyszínen.

A gyönyörű bikapókok között is különleges szépség a néhány éve megtalált, és a tudomány számára most leírt faj.

A marokkói, foglyok építette Szavírában kékre festett halászbárkák ringatóznak, és itt forgatták a Trónok harca egyes jeleneteit.

Több mint 100 ezer hívő, 35 ezer ember alkotása, 50 millió munkaóra: ez Casablanca ikonikus mecsete, a II. Hasszan-mecset.

A marokkóiak nagyon szeretnek enni és etetni is, konyhájuk pedig bővelkedik a különlegességekben.

A marokkói Sefsávenben (Chefchaouen) az a legenda járja, hogy a sötétség leple alatt a helyi asszonyok párban összeállnak, hogy titokban újra kékre fessék az utcákat és a házakat, így tartva fenn azt a nagyjából ötszáz éves hagyományt, amely a város hírnevét adta, és amely látogatók tízezreit csalogatja évente a csak Kék Gyöngyként emlegetett különleges település falai közé.

Bár a marokkói bőripar a 16. század óta virágzik, és a divatvilág egyik legnépszerűbb kiegészítőjét adja, ám azt már kevesen tudják, hogy a feldolgozás és varrás lépései szinte semmit sem változtak, a cserzővargák ma is mindent kézzel készítenek.

Egy 515 millió évvel ezelőtti vulkánkitörés a pompeji áldozatokhoz hasonlóan temette be az őslényeket.