#őz

Hajnali csatangolásaim során sokszor találkozom őzekkel a székelyföldi Agyagfalva határában. Egy ilyen meleg hajnali túrán a nagy nyári fűből kilógó fülekre lettem figyelmes: három őz pihent figyelve. Egyikőjük megneszelte, ahogyan cserkészem őket, felpattant, és elindult a domb tetejére. Itt időzött egy kicsit, majd a napkelte sárguló fénye felé kezdett ugrálni.

Minden évben több ezer őzgida és fészekalj pusztul el mezőgazdasági munkák, kaszálások során, idén azonban ez a szám kisebb lett egy új eszköz bevetésének köszönhetően.

A Soproni Egyetem szakértői új módszert dolgoztak ki arra, hogy menthetik meg őzgidák sokaságát a pusztulástól.

Az újszülött állatokat a látogatók is közelről megszemlélhetik.

2025 első ,,bóklászása" január 1.-én Ráckevén.

Az egyik dűlő úton a suták gidáikkal szoktak heverészni. Naplementekor ilyen csodás látvány fogadott az egyik anyukával.

Egyelőre nem tudni, mi állhat a jelenség hátterében.

Napfelkeltekor készítettem ezt a képet

Milyen nyugodtan nézik a lemenő nap fényeit, amilyen nyugodtan nézem én őket. Itt már biztos voltam benne: bízalmat kaptam. Pedig tudták, hogy ott vagyok és mégis nekem adták ezt a pillanatot. Érdekes, hogy mennyire éreznek mindent.