#schmall rafael

Az Örvény-galaxis a Göncölszekér rúdjánál figyelhető meg egy közepes méretű távcsővel, bár kicsivel is látszódik, ám igencsak halvány, diffúz "valami", Részletessége egy 30 centis távcsővel már élvezhető. A kb. 25 millió fényévre lévő galaxispár már üzközés alatt van, ami miatt kidobódnak a csillagok a gravitáció törvényének engedelmeskedve. A cél a galaxis árapálycsóváinak lefotózása volt és ehhez 120 óra ( !!! ) kellett egy 20 cm átmérőjű, 800mm-es fókusszal rendelkező távcsővel és egy hűtött 294MM CMOS kamerával. A kép különlegessége a háttérben is rejlik, ahol a csillagoknál sokkalta több kis apró folt van... minden folt egy-egy galaxis milliárd fényévre naprendszerünktől legalább.

Az első télies időre nem is kellett sokat várni, konkrétan ősz végén bekövetkezett 10-15, van ahol 20 centi hóval, mely egésznap megmaradt a fákon is. A havazást Magyarországon egy mediterrán ciklon okozta, mely jó pályán haladt el ahhoz, hogy hideg is legyen és kiadós csapadék is társuljon hozzá. A táj ilyenkor rendkívül látványos a vastag hótakarótól, szinte szokatlan, mert igazi havas helyzetek évente egyszer-kétszer vannak errefelé. Ahogy kiderül az égbolt estére, a hőmérséklet ilyenkor mélyzuhanásba kezd. A levegő kiszáradt, a felszín teljesen homogén, az égbolt derült és így készült -7°C-ban ( az autó hőmérője szerint !!! ) ez a felvétel, ahol a fotó végére minden vastagon deres lett, kivéve az optika, ami fűtött volt. Régóta tervben volt egy ilyesfajta felvétel elkészítése, ahol vastag hótakaró felett az őszi-téli csillagképek ragyognak a Tejút sávjával együtt. Mire elkészült a sorozat, addigra dél felől megérkezett a köd is. A panorámakép 100 darab 30 másodperces fotóból áll, melyek egyenként ISO3200-on f2.2-őn készültek 35mm-en egy Canon 6D és egy Samyang 35mm-es objektív segítségével. Az égbolt esetében a követőmechanika végig stabilan tartotta a csillagokon a kamerát. A kép fehéregyensúlya a kék felé lett állítva a fagyos, havas hangulat miatt.

A felvételen H.E.S.S. site főtávcsöve látható, mely szinte beletör a Tejút sávjába. A High Energy Stereoscopic System Cserenkov távcsövei a kozmikus gamma sugarakat vizsgálják. Napközben a távcsövek békésen szunnyadva lefele néznek, így védekezvén a napsugárzástól, detektoruk pedig egy nyitható tetejű épületbe kerül. Este viszont az óriási építmények az égbolt felé emelkednek. Mivel a méréseket mindenféle kis fény képes lenne tönkretenni, ezért a létesítmény területén éjjel tilos tartózkodni, így a fényképezőgépeket előre fel kellett programozni a fotózáshoz. A felvétel 11mm-en készült ISO6400-on és 30 másodpercen f2.8-as rekesszel. A kép egy timelapse sorozat része. Canon 6D és TTArtisan objektív együttese a pára ellen védve volt ( bár pára azon az éjszakán nem került a gépekre).

A Földön hihetetlen, szinte túlvilági tájak léteznek... lehet akár a bolíviai sós síkság, vagy akár a Wadi Rum, ahonnét rengeteg filmet látni... vagy éppen egy olyan hely, ahol szinte földönkívüli növénynek kinéző fák nőnek. Namíbiában egy régióban különös, furcsa alakú fák néznek az ég felé, melyeket "Quiver Tree" nek jelölnek a táblák. Furcsa, nyelvtekerő latin neve az Aloidendron dichotomum, leginkább tegezfaként ismert. Annyira különlegesek, hogy a helyszínen már csak tiszteletből meg sem érintettük őket, inkább csak nézegettük a felfelé törő, hatalmas furcsa alakú fákat. Önmagában a helyszín is különleges és igen balesetveszélyes, hiszen a sziklák szinte teljesen gombolyűek, ezért egy rosszul irányzott lépésnél kész is a bokatörés, messze minden orvosi segítségtől. A tegezfák az égbe magasodnak. Napközben pirító napsütés és majdnem lilás ég jelzi, hogy éjszakánként árnyékot vet a Tejút... majd hajnal felé közeledve a Vénusz. A déli féltekés égbolt mindenhogyan és mindenféle fotós berendezésben jól néz ki, sőt az újdivatú keskenysávos fotós rendszerek egészen különleges ködösségeket mutatnak meg. A felvétel egy automata panorámafejjel készült, ami alatt egy olyan mechanika volt, ami követi az ég elfordulását, így a hosszabb záridő és alacsonyabb érzékenység sokkal jobb jel-zaj arányt eredményezett. A panorámakép 75 külön állóképből áll. A képek egyenként 30 másodpercig készültek ISO3200-on és f2.2-őn. Egy átalakított Canon EOS 6D és 35mm-es Samyang objektív volt a tettes,, ami alatt egy Manfrotto Syrp Genie II mozgott. Az égbolt követéséről egy SkyWatcher Star Adventurer mechanika gondoskodott egy speciális STABI féle hajlított prizmasínnel.

Noha téli napforduló 21-én magyar idő szerint 22:48 óra:perckor volt, amikor a Nap eléri a legkisebb deklinációját az év folyamán. Ez a felvétel 22-én 11:40-kor készült, tehát egy gyakorlatilag legalacsonyabban lévő napot kellett megfotózni a szakadozó ködös, párás időben. A különös napfelvételen hatalmas ún. protuberanciák látszódnak, melyek vizuálisan is nagy élmény egy ilyen H-alfa távcsővel. A felvétel karácsonyi hangulatban a Zselici Csillagparkból készült.

Az augusztusi hullócsillagok nagyrésze a Perzeusz csillagkép felől sugárzik ki. Ezeken a szép estéken egy üstökös által hátrahagyott porfelhő keresztezi a Föld pályáját. ( Nem kell aggódni, a következő kétmillió évben elvileg nem ütközik a Földdel az üstökös... viszont a félelem nem alaptalan: akkora testről van szó, hogy 10x nagyobb becsapódást produkálna, mint a 65 millió évvel ezelőtti a dinoszauruszok kihalását előidéző becsapódás ). A csillaghullás éjféltől kezdődően a legaktívabb, amikor a radiáns magasra emelkedik. A hullócsillagokhoz nagy fényerejű objektív a jó, magas érzékenséggel párosítva és 10-20sec záridő maximum, amennyit az égbolt fényessége megenged. Három éjszaka alatt gyűjtött hullócsillagok lettek ráillesztve a képre a csillagmező alapján, ami azt jelenti, hogy minden hullócsillagos fotót egyenként kellett illeszteni, tehát eme felvétel elkészítése a három éjszaka után még egy időigényes feladat. Míg a panorámafotó 24mm f1.4-es objektívvel készült ISO10000, f2-őn, 10 másodpercenként, addig egy 8 mm-es halszemes objektív, illetve eme 24mm-es objektív, valamint egy 14mm-es lencsével felszerelt Canon 6D összesen három éjszakán át 5500 képet termelt. Azokat kellett átnézni egyenként a hullócsillagokért. Szerencsére minden második képen volt hullócsillag a derült, sötét, holdfénymentes égnek köszönhetően. :)

A 12P/Pons-Brooks üstökös esténként néha még szabad szemmel is észrevehető volt. Binokulárral klasszikus üstökösként látszódó objektum gyorsan kerül egyre közelebb a horizonthoz. Az üstökösfotózás nehézségét nem maga az égi vándor jelentette, hanem a másfél hónapja tartó rendkívül változó és felhős időjárás. A felvétel 20 kép átlagából készült. Szükség volt mezősimító és sötétképekre is. Egy óraműves állvány és egy Canon EOS6D volt a tettes, ahol Samyang 135mm gyűjtötte a fényt.

Néha égi kísérőnk a bolygók "között" halad el látszólag. Míg egy Uránusz esetében ez az eset nem annyira látványos, addig a Jupiter látszólagos megközelítése már abszolút feltűnő, sőt még nem is kell, hogy teljesen derült legyen, mert a Jupiter a negyedik legfényesebb objektum az égen, így vékonyabb felhőn képes átütni a fénye. A felvétel készítésekor vékony középszintű felhők rohantak, így megfelelő expozíciós időt kiválasztva nagyon szépen elmosódtak a felhők, kirajzolva ezzel egy szép légköroptikai jelenséget a koszorút. A 400mm-es fókuszú teleobjektívvel nemcsak a holdi terminátor részletei, hanem a Jupiter holdjai is látszódnak... tehát öt hold van a képen. :) A felvétel egy 400mm-es teleobjektívvel és Canon EOS 6D-vel készült egy óraműves állványon.

Egy varázsló alakját felvevő ködösség kb. 7500 fényévre helyezkedik el naprendszerünktől a Cefeusz csillagképben. A ködösségben ülő csillaghalmazt Caroline Herschel fedezte fel 1784-ben. A csillaghalmaz még nagyon fiatal az időskálán, kb. 5-10 millió éves. A ködösség kb. 4000x nagyobb tömegű mint Napunk és főleg hidrogénből áll. A hidrogént aktiválja a közeli csillaghalmaz és emiatt fénylik. A felvétel egy 800mm-es fókuszú 20cm-es Newton távcsővel készült kb. 10 órán keresztül egy a színes kamerákra készített keskenysávú szűrővel.