#schmall rafael

A felvételen az idő múlása látszódik, meglehetősen különös nézetben. Magyarországról nézve az égbolton nagyon érdekesen mozognak a csillagok az idő előrehaladtával. Keleten emelkedő csillagok klasszikus felkel-delel-nyugszik útvonalat járják be, míg délkeleten emelkedő csillagok nem is nagyon kerülnek magasra. Azonban északon van egy csillag, mely mindig ugyanott látszódik az égbolton, melyet Sarkcsillagnak hívunk. Nem összetévesztendő az Esthajnalcsillaggal, mely a Vénusz bolygó valójában. A Sarkcsillaghoz közel álló csillagok-csillagképek sosem nyugodnak le, hanem az óramutató járásával ellentétesen elfordulnak. Ezeket cirkumpoláris objektumoknak hívjuk. A felvétel egy 8mm-es halszemobjektívvel és egy Canon EOS6D-vel készült. Az égboltra 140db 30 másodperces kép készült, majd utána az előtérre körbe 7 paneles panoráma, panelenként 5 x 75 másodperces keppel lett összeillesztve, majd kiterítve panorámaprogrammal.

A felvételen egy földközelben lévő telihold és egy földtávolban lévő telehold látható. Azonos berendezéssel, azonos expóértékekkel készült két felvételt egymás mellé téve szembetűnő a kb. 50 ezer km-es különbség. Holdkeltekor és holdnyugtakor olyan nagynak érződik a korong, merthogy van mihez viszonyítani. Fák, autók, épületek, mind-mind olyan kicsinek tűnnek a hatalmas "sajtkorongban". Ezt nevezzük Hold-illúziónak. Az egész trükk csak addig érződik, ameddig az égitest magasra nem kerül, akkor már nincs mihez viszonyítani. Égi kísérőnk mérete mégis "változik". Hol közelebb van hozzánk, hol távolabb a pályából adódóan. földközelben ~ 350000km-es közelségbe kerül, míg földtávolban több mint négyszázezer km-re is lehet tőlünk a korong. Szabad szemmel ezt nem érzékeljük, azonban egy földközeli telihold akár 15%-al nagyobb is lehet, valamint 33%-al fényesebb mint egy földtávolban lévő Hold. A két holdfotó egy 900mm-es fókuszú 12 centis lencsés távcsővel és egy Canon EOS6D-vel készült.

Egy szép napos vasárnapi délután alkalmával is van mit asztrofotózni az égen. Le lehet fotózni legalább egyvalamit, egy elég közeli csillagot. Míg a hagyományos napszűrő rendszerek a napfoltokat mutatják a fotoszférával, addig a H-alfa naptávcső a kromoszféra rejtelmeibe nyújt betekintést. Tulajdonképpen ezzel a fajta naptávcsővel lehet látni a "napkitöréseket", pontosabb nevükön protuberanciákat. Napocskánk minden alkalomkor más-más képet mutat, ezért rendkívül izgalmas a fotózás mellett vizuálisan is észlelni. A felvétel a Zselici Csillagparkból készült 2023.09.10-én egy Lunt naptávcsővel, melyre egy ZWO ASI290MM kamera volt ráépítve.

Eme rózsára hasonlító ködösség naprendszerünktől 5000 fényévnyire található a Monoceros csillagképben. Több mint egy Telihold látszó átmérője alapján hatalmas, kb. 60 fényév átmérőjű emissziós ködösség, melynél a középen kialakult csillagok gerjesztik a hidrogénfelhőt. A rossz időjárás ellenére nehezen, de összegyűlt 40 darab kétperces felvétel egy hűtött csillagászati kamerával, mely egy 800mm-es távcsövön át gyűjtötte a fényt.

Együttállásokkor pont az a jó, ha van némi fátyolfelhő az égen és ezáltal az kiemeli az égitesteket, egyfajta pártát alkotva, mely egy szép légköroptikai jelenség. Talán ebben az évben ez a legszebb együttállás. Nyilván lesz szorosabb, de geometriailag ez a legfeltűnőbb, valószínűleg sok tízezer ember láthatta ezen a kb. majdnem derült estén.

A menetrendszerűen esténként elromló időjárásnak köszönhetően előkerülnek a régi gyűjtött nyers asztrofotók, melyek feldolgozása nagyon nehéz, vagy a "jövőre várnak". Az IC 4592 - Kék Lófej-köd-ként kevésbbé ismert, mint a klasszikus Lófej-köd az Orionban, sőt elég távol vannak egymástól, gyakorlatilag az égbolt átellenes oldalán. Míg télen az Orion csillagkép viszonylag magasra emelkedik, addig a Kék Lófej-köd a Skorpió csillagképben van, ami viszont alacsonyan delel nyaranta. A Kék Lófej-köd kékes derengő részét reflexiós köd adja, amit egy csillag világít be, ám a ködben is lebegnek csillagok. Távolabb a fénytől a molekuláris felhő is az Ophiucus felhő része. A felvétel Namíbiában készült 2018-ban. 100 darab 90 másodperces kép átlaga gyűlt egy 135mm-es teleobjektívvel.

Távcsöves felvétel a C/2021 A1 (Leonard) üstökösről, mely a Zselici Csillagparkban készült még világosodás előtt pár perccel 2021.12.07-én. A 800mm-es távcsövön egy Canon EOS6D gyűjtötte a fényt. A rendszert gyorsan aktiválni lehetett és rögtön az első képkockára meg is találta az üstököst.

A városoktól távol egy-egy derült, holdfénymentes éjszakán érdemes felnézni az égboltra. Több mint kétezer csillag, Tejút meg mindenféle kis ködösség látszódik szabad szemmel. Míg a mai világban autózni kell, hogy a városi fényektől távol kerüljünk, addig a régi időkben ez nem volt így.  Elődeink nagyon szép csillagos égbolt alatt aludtak. A csillagok fénye annyira megderíti a tájat, hogy pld a házikók fehérre mázolt fala szabályosan világít, mivel visszaveri az égbolt fényét. Bizonyos objektumok, mint pld a Szíriusz, Jupiter, Vénusz éles árnyékokat vetnek, melyet lehet látni, ha az ember szeme hozzászokik teljesen a sötétséghez.

Az LDN 1622 molekuláris felhő az Orion csillagképben

A déli féltekére tett fotós expedíció egyik leglátványosabb objektuma kerül bemutatásra.