#tengeri állatok

Hosszú ideje tudtak már a szakemberek arról, hogy egy polipfaj rendszeresen elvándorol egy mélytengeri hévforrásos területre, ám ennek az okára csak a közelmúltban sikerült fényt deríteni.

Az állatot évtizedekkel ezelőtt gyűjtötték be az antarktiszi vizeken, azóta a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum gyűjteményében várta a vizsgálatot.

A Kelet-Mediterráneum levesteknős-állománya már legalább 3000 éve ugyanazokat a tengerifűmezőket használja.

A mélytengeri bányászattal ugyan elodázható némiképp bolygónk ásványkincseinek kimerülése, azonban a sérülékeny élővilág súlyosan megszenvedi e tevékenységet.

Egy új kutatás szerint nincs negatív hatása a tengeri természetvédelmi terület létesítésének arra, hogy milyen halászzsákmánnyal térhet haza a mexikói halászflotta.

Egy nemzetközi összetételű kutatócsoport polipbölcsődére bukkant Costa Rica közelében, egy mélytengeri hidrotermális térségben, ezzel háromra emelkedett az ismert polipbölcsődék száma.

Jó ideje felmerült, hogy a mesterséges zátonyok, vagyis a tengerben véletlenül vagy szándékosan elhelyezett, búvóhelyeket jelentő roncsok nagyban segíthetik a tengeri élővilágot.

Az állat trükkösen szabadul meg az őt üldöző ragadozótól.

A magyarul csigáspolipnak is hívott állatok közé ma már csak egy maréknyi faj tartozik, ám egykor igen elterjedtek voltak.