#Tóth György

A magányos darázsfajok egyike. Európában és Észak-Afrikában él. A kifejlett darazsak virágporral és nektárral táplálkoznak, de lárváik számára házi méheket fognak. A nőstény minden lárvának egy kis üreget készít, és egy üregbe 3-6 lebénított méhet hord, majd lerakja petéjét. A lárvák táplálékigénye a nemüktől függ; a nőstényeknek eggyel több méhet kell elfogyasztaniuk, mint a hímeknek. Egy nőstény összesen akár 1000 méhet is elejthet, és a nőstények gyakran egymás közelében fészkelnek.

Művészméh alvás közben

Igen változatos megjelenésű faj. Karcsú test és hosszú csápok jellemzik, imágó hossza 12-21 mm között változik. Testének színezete fémfényű fekete, szárnyfedőit foltokba tömörült sárgás szőrzet teszi márványossá. Az előtor felső éle és a homlok sűrű sárga szőrzettel fedett. Csápízeit szürkésfehér, sűrű szőrzet teszi gyűrűssé.

Egy, a légypenész (Entomophthora muscae) által megfertőzött légy kapaszkodik egy fűszálba.

Pávalégy

Hazánk tölgyeseiben mindenhol elterjedt és nagyon gyakori. Ez a kedves és ártalmatlannak tűnő bogárka a tölgy makktermésének fő károsítója. Ezen kívül tápnövénye lehet még a szelídgesztenye, a bükk, a mogyoró, sőt a cseresznye és a kecskerágó is. A nőstények a makkokba rakják le petéiket. A lárvák a makk belsejében fejlődnek, majd kirágják magukat, és végül a talajban bábozódnak be. Az imágók a következő évben kelnek ki, és mivel a bábozódási idő és az imágók kikelésének időpontja változó, tavasztól őszig bármikor találkozhatunk kifejlett példányokkal.

Március végéhez közeledve már nemcsak a lepke alakban telelő fajok egyedeit láthatjuk, de megjelennek azok is, amelyek bábállapotban töltötték a telet. Egyikük a fehérlepkék családjába tartozó hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines). Kifejezetten tavaszi lepke: egyetlen nemzedéke március végétől júniusig repül.