#vonuló madarak

Az idei esztendőben az első barátposzátát (Sylvia atricapilla)  március 10-én láttam a kertünkben. Népi elnevezését a barátkát, a hímek fejtetején lévő feketés sapkáról kapta, hasonlót viseltek a szerzetesek. A tojók fejteteje rozsdabarna színezetű.

Az idén március 18-án láttam az első füsti fecskéket (Hirundo rustica) a Kispodárpusztai-tároló felett vadászni.

Április második felében érkeznek meg a költőhelyekre a kígyászölyvek (Circaetus gallicus). Közel tíz esztendeje követem nyomon néhány költőpár helyzetét a Bakony és tágabb térségében.

A 2022-es esztendő nem kedvezett a fekete gólya szaporulatnak, idén szerencsére több a csapadék, így a gólyák számára a táplálékbázis is adott.

A nyári balatoni nyaralások során, ha figyelmesek vagyunk, sokak számára feltűnhet egy kecses, könnyed röptű, villás farkú fehér madár a víz felett, miközben mi élvezzük a habokat és a napsugarakat.

Az első éneklő példányt április 27-én hallottam és láttam Apácatornán, a falu csalitosában. Számomra mindig a meleg beköszöntét jelzi e csodálatos madár hazatérte, ők afrikai szállásukról jönnek vissza.

A madarak vonulása már régóta ámulatba ejti az embereket, eltűnésük titka mindig is izgatta mind a tudomány mind az átlagember fantáziáját. A gyűrűzés előtt csak feltételezések voltak arról, hol lehetnek azok a madárfajok, melyek a tél beálltával eltűnnek költőhelyükről.

Általában augusztus 20-a után hazánkból útnak indulnak a gólyák telelőhelyükre. A fotók Egyiptomban készültek az Európából érkező fehér gólyákról.

Március havában még nagyon becsapó lehet az első felcsendülő sárgarigó (Oriolus orilus) ének, akkortájt gyakran utánozzák a seregélyek. Azonban április végén már más a helyzet!