Aranykezű tamarinok költöztek Pécsre

„A dél-amerikai őserdőkben honos, a selyemmajmok csoportjába tartozó kistestű állatok júniusban kerültek Pécsre a vadasparkok közötti csereprogram keretében, a szabályok értelmében azonban egy hónapon át a látogatóktól elzártan, karanténban éltek” – nyilatkozta Pintér Tibor, az állatkert igazgató-helyettese az MTI-nek. Az aranykezű tamarinok jól érzik magukat új otthonukban, hamar megszokták a számukra kialakított tágas kifutót és az oda telepített növényeket.

A szabadon magas fákon élő, gyümölcsökkel, növények hajtásaival és rovarokkal, valamint apróbb emlősökkel táplálkozó majmok fokozott védettséget élveznek. Az immár száz éve folyó befogások, továbbá élőhelyük csökkenése miatt számuk ugyanis az elmúlt években jelentősen megcsappant, ezért állatkertekben is egyre ritkábban láthatóak.

„Tartásuk sem könnyű feladat, hiszen csak csoportosan élnek, etetésükhöz pedig a számukra nélkülözhetetlen fehérjéket, vitaminokat tartalmazó speciális tápszer is szükséges” – mondta az állatkert igazgató-helyettes.

Az aranykezű tamarinok érkezése része annak a folyamatnak, amelynek során a Pécsett található nagyvadakat kisebb testű, de érdekes fajokra cserélik. Erre a környezetterhelés csökkentése miatt van szükség: néhány éve ugyanis szakértők felvetették, hogy az állatkert szennyezhet egy mecseki forrást, amelynek szerepe van a város ivóvíz ellátásában.

A szarvasokat, a szürkemarhákat és a bivalyokat már elszállították a baranyai megyeszékhelyről, és valószínű, hogy idővel a párducoktól is meg kell válni. Pintér Tibor úgy ítéli meg, hogy ugyan az intézmény a korábbi száz faj helyett jelenleg csak mintegy hetven faj négyszáz egyedét tudja bemutatni vendégeinek, így is képes érzékeltetni az élet sokszínűségét, és ellátja oktató-nevelő feladatait is. A pécsi állatkertet évente mintegy 120 ezren keresik fel.

Az igazgató-helyettes a jövőbeni terveikkel kapcsolatban elmondta: az állatvédelmi törvényben foglaltak szerint 2006-ig a vadaspark összes lakója számára megfelelő elhelyezést biztosítanak, és arra törekszenek, hogy közülük minél többet a természeteshez hasonló körülmények között mutathassanak be. Az utóbbira példaként hozta fel a gyűrűsfarú makik folyamatosan gyarapodó állományát, amelyet elképzeléseik szerint csak egy villanypásztor választ majd el a látogatóktól.