Száraz tónak algás partján – balatoni körkép képriporttal

Hétfőn a Balaton vízszintje újabb negatív rekordot ért el: a tó vízszintje 37 centiméterre süllyedt. Megfontolt vízügyi szakember első kérdése valószínűleg az lenne, hogy rendkívülinek tekinthető-e a tó jelenlegi vízállása?

A vízállásban nincs semmi rendkívüli

Átbogarászva az első zsilip megépítése óta rendelkezésre álló, mintegy 140 éves adatsort, azt találjuk, hogy a tó életében bizony többször is előfordultak hasonlóan alacsony, vagy még ennél is kisebb vízállások.

Szélsőséges időszak voltak a tó történetében például az 1920-1923 közötti évek, valamint „ijesztő” volt a tó vízszintjének éves minimuma 1946-ban (38 cm), 1949-ben (22 cm), 1950-ben (35 cm), 1961-ben (33 cm) és legutóbb 1968-ban (41 cm). A jelenlegi szabályozási szint egyébként 70 és 110 centiméter között van, azaz a cél ebben a sávban tartani a tó vízszintjét.

Ami rendkívüli: a természetes vízszint csökenése

Vízügyes szakember a vízállásban tehát nem találna semmi rendkívülit, azon azonban már valószínűleg ő is csóválná fejét, hogy a tó természetes vízkészletének változása az elmúlt három évben szélesőséges rekordot döntött. A természetes vízkészletváltozás a tó felületére hulló csapadék és a tóhoz történő hozzáfolyás összegéből levont párolgás adja. (Szélsőséges esetben a vízszint csökkenése napi egy centiméter is lehet, ami hat millió köbméter víz elpárolgását jelenti.)

A természetes vízkészletváltozás 1920 óta 2000-ben volt először negatív: ekkor 23 milliméterrel, 2001-ben 11 milliméterrel, 2002-ben pedig 88 milliméterrel apadt a tó. (1921-2001 között évente átlagosan 620 milliméterrel nőtt a tremészetes vízkészlet.) A három, illetve a mostani szezonnal együtt már négy száraz év halmozódó vízhiánya tehát szélsőséges negatív példa.

Szempontok nyaraláshoz:

Nem vízügyes turista valószínűleg nem tekint ilyen tárgyilagosan és várakozóan a Balatonra, hanem inkább arra törekszik, hogy idén is minél kevesebb bosszúsággal ússza meg a „magyar tengert” (hogy ki ment a divatból az utóbbi években ez az eufemisztikus kifejezés!).

Küzdelem a hűsítő habokért

A nyaralási célpont kiválasztása során érdemes a következő szempontokat megfontolni: vágyik-e arra, hogy lábizmaimat kilométeres, bokáig érő vízben történő gyaloglással edzze a déli parton, vagy a tikkasztó hőségben szeretne minél előbb megmártozni a habokban?

Balatoni terepszemlénken azt tapasztaltuk, hogy most már az északi part is ideális célpont kisgyerekes családok számára, igaz a déli part újabb rendkívüli mókával csábítja a tíz év alattiakat. Egy kisfiú a fenyvesi strandon a látványától fintorgó apjának például lelkesen magyarázta, hogy mennyire szuper, hogy a part mentén kis iszapszigetek képződtek, így lehet sárdagasztósat, várépítőset és iszapba temetőset játszani. Az általunk meglátogatott strandokon egyébként mindenütt szép tiszta volt a víz. A Balaton vízminősége – részletes térkép >>

Liliom helyett békanyál

Ha már Balaton, érdemes feltenni azt a kérdést is, hogy irtózik-e Ön a békanyáltól? Ez a sárgás-zöldes vízi növény bár ártalmatlan, esztétikailag kifogásolható. Igaz, a strandok többnyire rendezettek, közvetlen közelükben és a csónakkikötőkben azonban liliom helyett zöldmoszat-szigeteket csodálhatnak az ott sétálók – mind a déli, mind az északi parton. A látványtól leginkább Balatonberényben hőköltünk vissza.

Parkolási mizéria

Ha nem határozott céllal indulunk a Balatonra, érdemes előre tájékozódni a parkolási díjakról is. Minden helység – egy újabb meglepetés. A part menti parkolás a legtöbb településen 200 Ft/óra felett van, fizetni kell szombat-vasárnap is, van ahol nem is este hatig, hanem éjfélig, és ráadásul ha nem parkolóórával felszerelt helyre tévedünk, a parkolóőrök nem vacakolnak az óránál kisebb mértékegységgel.

Vannak azonban olyan települések is, amelyek nem a parkolási díjból kívánnak „hízni”. Tavaly Balatonboglár eltörölte a parkolási díjat, számos turistát elcsábítva ezzel Balatonlelléről. Idén már Balatonlelle is nagy transzperenseken hírdeti, hogy a településen díjtalan a parkolás.

Kolbász aranyárban..

Bár a turisták száma érezhetően visszaesett, – vagy épp ezért -, egyes vendéglátósok a szabad rablást jelszavával üzemelnek. A tihanyi rév mellett például két átlagos sültkolbászért, egy korsó sörért és egy ásványvízért 3.600 forintért fizettünk. Arra a kérdésünkre, hogy náluk aranyárban mérik-e a kolbászt, a pincér csak annyit válaszolt, hogy meg kellett volna talán nézni, hova is ülünk be. A tájékozódásunkat nagyban hátráltatta, hogy a grill-helység az árakat sehol sem tünteti fel.

Tekintse meg az FN képriportját!