Bölényméretű rágcsáló maradványaira bukkantak

A paleontológusok 1979-ben már fellelték a fogait, de abból nem tudtak megbízhatóan következtetni a Harvard Egyetem kutatójáról, Bryan Pattersonról elnevezett óriásrágcsáló méretére.

A Science című tudományos hetilap legújabb száma szerint mostanra sikerült megállapítani, hogy a Phoberomys pattersoni 700 kilogrammot nyomhatott, vagyis tízszer nagyobb volt a ma élő legnagyobb rágcsálónál, a dél-amerikai capibaránál, amelyet helytelenül vízi disznónak is neveznek.

Három évig tartott a lelet elemzése

„Patterson félelmetes egere” az észak-venezuelai Urumaco településnél került napvilágra egy kövületekben gazdag üledékes rétegben. Egykoron buja növényzet borította a ma sivatagos tájat, ahol egy hatalmas folyó ömlött deltatorkolattal a tengerbe. Találtak itt óriáskrokodilokat és egy 2, 6 méter hosszú teknőspáncélt is, amely a legnagyobb az eddig felleltek közül.

Egy venezuelai expedíciónak 2000-ben sikerült rábukkannia a rágcsáló csaknem teljes csontvázára és koponyájának egy részére, teljes tudományos leírása a paleontológusoknak három év elemző munkájába került.

Kihalását valószínűleg éghajlatváltozás okozta

John Fleagle, a New York-i Stony Brook Egyetem professzora szerint a többi földrésztől elkülönült Dél-Amerikában mintegy 30-25 millió évvel ezelőtt jelentek meg a rágcsálók. Más kontinensekkel szemben itt nem voltak komolyabb emlős vetélytársaik, így fékevesztett fejlődésnek indultak.

Az urumacói csontváz azért is fontos az őslénytan művelői számára, mivel eddig szinte minden lelet az argentínai Patagóniában került elő. A Phoberomys pattersoni kihalását éghajlatváltozás okozhatta, vagy pedig az Észak-és Dél-Amerikát összekötő földhíd hárommillió évvel ezelőtti kialakulása. A földhíd egyes fajoknak áldás volt, így az észak felé terjeszkedő armadillónak és a lajhárnak, vagy a dél felé nyomuló jaguárnak, medvének és egyéb ragadózóknak, míg „Patterson félelmetes egerének”, a nevével ellentétben jámbor óriásrágcsálónak a kipusztulásához vezetett.