Irány a Rám-szakadék!

A budapestiek és főváros környékiek egyik legkedveltebb kirándulóhelye a Rám-szakadék. Népszerűségét jelzi, hogy a múlt hétvégén egész kis dugók alakultak ki a vékony, vadregényes szépségű árokban.

Autóval legegyszerűbben Dömös felől közelíthetjük meg. Az autókat a Lukács-ároknál lévő parkolóban hagyva, majd a köves úton úgy 200-250 métert felfelé sétálva, érhetjük el a szakadék bejáratát. A tájékozódást segíti a Z, azaz zöld jelzés, ezt kell a szakadék végéig követnünk.

A kezdetben barátságos völgy egyre zordabbá válik

Barátságos patakvölgyben, széles, több ösvényre bomló úton indul a túránk, ám hamar megváltozik a kép: összeszűkül az árok, és a két oldalán húzódó sziklafalak hirtelen meredekké válnak. Csúszós, sáros köveken haladunk, néhol sziklákhoz erősített láncokon kapaszkodhatunk felfelé. Körülöttünk hatalmas tölgyek és sima kérgű, ezüstös bükkök magaslanak.

A vízvájta szakadék vulkáni eredetű andezittörmelékes breccsába mélyült. A szurdok zúgó vízeséseivel, gigászi sziklakapujával emlékezetes látványosság. Nem veszélyetelen túra, de ne hőköljünk vissza: kalandvágyó kisiskolások különösen játszi könnyedséggel teljesítik! Jól tesszük azonban, ha gondosan megválogatjuk cipőnket: mindenképpen vízálló, kevésbé csúszós talpú túrázó bakancsot válasszunk.

Lefelé a Lukács-árok szelíd lejtésű erdei ösvényén

Felérve barátságos pihenőhely tárul elénk. Miután kifújtuk magunkat, vagy az S, azaz Sárga jelzésen Dobogókő irányába vehetjük útunkat (szép kis emelkedő!), vagy a körforgalmat jelző Z jelzésen, a Lukács-árkon átvágva indulhatunk visszafelé.

Rejtélyes oknál fogva, sokan inkább a Rám-szakadékon ereszkednek le visszafelé is, és kihagyják ezt a sokkal tágasabb, de ugyanúgy mély árokkal, vízmosta gyökerekkel keresztezett, szelídebb erdei ösvényt. A kisebb forgalom miatt, itt talán még kellemesebb! Kényelmes tempóban 30-40 perc alatt leereszkedhetünk a Lukács-árkon, és máris kiindulópontunknál, a parkolóban találjuk magunkat.

Fárasztóbb a kirándulás, ha a szelíden vadregényes Lukács-árokkal kezdjük: innen ugyanis, bár nem durva, de az irodai fotelekben való „pöffeszkedéshez” szokott, kevésbé edzett kalandkeresők számára esetleg megerőltető emelkedő vezet a Rám-szakadék végéig. A szakadék egyébként szebb látvány, ha alulról felfelé másszuk meg, és nem lefelé ereszkedünk rajta.

Kellemes túrázást!