Ősi vulkánkitörés miatt különböznek egymástól az óriásteknősök
A csendes-óceáni Galapagos-szigetek élővilága rendkívül fontos megfigyelésekhez és törvényszerűségek felfedezéséhez járult hozzá már korábban is.
Darwin itteni tapasztalatait hasznosította az evolúció elméletének kidolgozásakor, de a tudósok manapság is egyre újabb sajátosságokra bukkannak a szigeteken. Most például egy ősi vulkáni tevékenység nyomaira leltek, méghozzá a híres galapagosi óriásteknősökben. Mint kiderült, az Isabela-szigeten minden egyes vulkán sajátos teknőcfajt alakított ki, mondhatnánk: a vulkánok „saját képükre formálták” a közelben tartózkodó állatokat… Minderről a nature.com tudományos weboldalon olvashatók új információk. A cikk szerint a galapagosi teknősök olyan jegyeket viselnek magukon, amelyek egy mintegy százezer évvel ezelőtt bekövetkezett vulkáni kitörésre utalnak. Ez a természeti katasztrófa egyébként majdnem kipusztította a teknős-populációt a szigeteken.
A tudósok most megfigyelték, hogy az Isabela-szigeten, amely a Galapagos-szigetvilág nyugati szélén található, például mindegyik vulkán saját „teknőstípust alakított ki”. Így például az Alcedo tűzhányó lakói sokkal kevésbé változatos genetikai állománnyal rendelkeznek, mint a többi vulkán környékén élők. Mindezt Luciano Beheregaray és kutatótársai fedezték fel nemrégiben.
„Mindez azért meglepő” – mondta az egyik kutató, Jeffrey Powell, aki a Yale Egyetem tudósa –, „mert ez a populáció a legnépesebb a Galapagos-szigeteken.” A specialisták ugyanis arra számítottak, hogy a nagyobb létszámú csoportok változatosabb összetételűek.
A kutatócsoport szerint az óriásteknősök génvariánsai egyetlen, 88 ezer évvel ezelőtt élt közös őstől származnak. Ez pedig igencsak szokatlan – jegyzi meg Hampton Carson genetikus, aki a Hawaii Egyetem munkatársa. (Carson egyébként a Kilauea vulkán hatását tanulmányozza a gyümölcslegyek esetében.) Az egyetlen teknőstől való leszármazás márpedig azt jelenti, hogy valamilyen, hatalmas erejű „beavatkozás” történt a populáció életébe, amely lecsökkentette a létszámot.
Ez a „nagy esemény” az Alcedo kitörése lehetett százezer évvel ezelőtt. A tűzhányó mintegy 3, 4 négyzetkilométeres területet borított be lávával, forró törmelékkel, tüzes kövekkel, finom porral, s ezt a katasztrófát csak néhány teknős élhette túl. A legújabb DNS-vizsgálatok pedig azt bizonyítják, hogy a jelenlegi 3-5 ezres létszámú óriásteknős populáció egyetlen nősténytől származik.
Mindez azt jelenti, hogy a tudósok alapvető fontosságú következtetéseket vonhatnak le a genetikai változások időbeli lezajlásáról, s a Galapagos-szigetek populációi ismét fontos eredményekhez segíthetik hozzá a kutatókat. Érdekes egyébként az is, hogy éppen az a vulkán, amely majdnem teljesen kipusztította az óriásteknősöket, később megvédelmezte az állatokat. Az Alcedo ugyanis olyan hatalmas vulkán, hogy a hajósok, a halászok messze elkerülték a környékét, így a Galapagos-szigeteken élő más teknősökkel ellentétben az Alcedo körüli állatok vígan szaporodhattak az elmúlt évezredekben, s létszámuk így igencsak nagyra nőhetett.