Hiúz és farkas Magyarországon?

Néhány évszázada a hiúz és a farkas egész Európában – így Magyarországon és Szlovákia mai területén is – általánosan elterjedt volt. A hiúz érzékenyen reagál az emberi zaklatásra, így érthető, hogy európai állománya a XX. század elején visszaesett.

A farkas alkalmazkodóképessége sokkal jobb, de az elmúlt fél évszázad tájhasználatának drasztikus változásai, az állattartók és a vadászok fokozódó üldözése miatt ez a faj is visszaszorult. Oroszországban, a balti államoktól a Balkán-félszigetig igaz még jelentős állományai élnek, ám Európa nyugati felében csupán kisebb, elszigetelődött farkaspopulációk találhatók.

Szlovákiában a hiúzok és farkasok túljutottak a kritikus időszakon. Míg közvetlenül a II. világháború előtt Szlovákiában csak átmenetileg tűntek fel a Lengyelországból érkezett farkasok, mára az ország keleti részében erős, önfenntartó populáció alakult ki. A hiúz 1930 és 1934 között több hegységből eltűnt, de később az állomány újra növekedésnek indult, és szlovákiai elterjedési területe ma a farkasénál is nagyobb.

Magyarországon eltűnt fajnak nyilvánították őket, de…

Magyarországon a farkast és a hiúzt is eltűnt fajnak nyilvánították. Aztán az 1980-as évektől a szlovákiai állománynövekedéssel szoros összefüggésben egyre több hírt lehetett hallani a hiúzok és farkasok magyarországi felbukkanásáról.

Szlovákiában a vadászati statisztikák 800 farkasról és 700 hiúzról tudnak, ám a terepi állománybecslések arra utalnak, hogy ezek az adatok jelentősen túlbecsültek. Természetvédők szerint sokkal közelebb járunk az igazsághoz, ha 300 farkasról és 250 hiúzról beszélünk.

Magyarországon még nehezebb pontos számokat megadni. Az országhatár egyik faj számára sem jelent akadályt, így az Aggteleki-karszton és a Zempléni-hegységben megfigyelt egyedek vadászterülete a szomszédos szlovákiai területekre is kiterjedhet. Egyes években a hiúzok és farkasok teljesen eltűnhetnek, más években egyik vagy másik faj egyedszáma az ország területén megközelítheti az egy tucatot.

A hiúz és a farkas emberre nem támad, de a juhokat szeretik

A természetben élő egészséges farkas vagy egészséges hiúz soha nem támad emberre. A bulvárlapok rémhírei fogságból szabadult állatokról vagy kóbor kutyákról szólnak.

A farkasok és a hiúzok a zsákmányállatok beteg és legyengült egyedeinek elejtésével megvédik az erdőt a növényevők túlszaporodásától, és javítják a nagyvadállomány minőségét. Azokon a területeken, ahol a farkasok előfordulása állandó, a vaddisznók által terjesztett sertéspestis bizonyíthatóan visszaszorul.

Teljesen indokolatlan attól tartani, hogy a nagyragadozók az őzeket, szarvasokat, vaddisznókat „kiirtják”, sőt jelenlétük gazdasági szempontból egyértelműen előnyös.

Igaz, hogy a farkasok a szabadon hagyott juhnyájakban komoly károkat okozhatnak, néha egyszerre több juhot is „lemészárolnak”. Ám az is bizonyított, hogy megfelelő őrzéssel, elsősorban juhászkutyák (komondor, kuvasz, szlovák csuvacs) tartásával a károkozás szinte teljesen kizárható.

Szlovákiában a hiúz a nemzetközi egyezményeknek megfelelően védett faj, eszmei értéke 80 ezer korona. A farkas jogi helyzete nem ilyen egyértelmű, november 1 és január 15 között vadászható. Ez alól két terület kivétel: a Cseh Köztársasággal határos Kiszucai (Kysuce) Tájvédelmi Körzetben és a Magyarországgal határos Szlovák-karszt Nemzeti Parkban a farkas egész évben védelemben részesül.

Magyarországon a hiúz is, a farkas is fokozottan védett. A hiúz eszmei értéke 500 000 Ft, a farkasé 250 000 Ft.

Mit tehetünk a nagyragadozókért?

A szlovákiai farkas- és hiúzállomány védelme európai jelentőségű természetvédelmi feladat. Magyarország számára különösen fontos, hogy az erős szlovákiai állományból a Gömör-Tornai-karszton és a Szalánci-hegységen át hiúzok és farkasok vándoroljanak az Aggteleki-karszt és a Zempléni-hegység területére.

Ha az erdők megfelelő kezelésével a két ország között újabb vándorlási útvonalakat sikerül kialakítani, akkor tovább nő az esélye annak, hogy a magyar Északi-középhegységben stabil hiúz- és farkaspopuláció jöjjön létre.

Magyarországon kulcskérdés a nagyragadozók illegális vadászatának megakadályozása. A hatóságoknak és a közvéleménynek meg kell értenie, hogy – a nagyragadozók elterjedési területének peremén – minden egyes farkas és hiúz elejtése hatalmas veszteség, az orvvadászok szigorú büntetést érdemelnek.

A WWF nagyragadozó-védelmi programjának fontos részét képezi az ismeretterjesztés: A közvélemény-kutatatások igazolják, hogy minél többet tud valaki a nagyragadozókról, annál inkább elfogadja jelenlétüket. Ha Magyarországon és Szlovákiában a vadászok, erdészek, pásztorok és a nagyközönség jobban megismeri a farkasoknak és hiúzoknak az erdei életközösségekben betöltött szerepét, a két faj életesélyei javulni fognak.

Forrás: WWF