Megtalálták az első hímet

Az apró, mindössze 5 milliméter hosszú héjas állatkának egyértelműen felismerhető pénisze van. Mivel új fajról van szó, a rendszertanilag az ostracodák (kagylósrákok) közé tartozó állatkának a tudósok nevet is adtak. Sikerült beszédes nevet választani: Colymbosathon ecplecticos -nak, azaz „nagypéniszű úszónak” keresztelték el a kagylósrákot. A felfedezésről a Science magazin legfrissebb száma adott hírt.

David J. Siveter, a Leicesteri Egyetem geológusa szerint ugyan ez a szó szerinti görög fordítás valami különleges állatfajt takarhatna, azonban a Colymbosathon nem volt abnormális – legalábbis hímtagját tekintve – a hozzá hasonló kagylósrákokhoz viszonyítva.

Ezen alosztályon belül ugyanis előfordul, hogy bizonyos példányoknak a hímtagja eléri a testhosszúság egyharmadát. Ehhez képest a Colymbosathon még szerény mértekkel rendelkezett: testének még „csak” egyötödéig sem ért a pénisze.

Az Oxfordban oktató Siveter mellett a kutatásban részt vett Derek E. G. Briggs, a Yale Egyetem tudósa és Mark D. Sutton is, aki Siveterhez hasonlóan Oxfordban dolgozik.

A tudósok számára azért jelent komoly előrelépést a mostani felfedezés, mert ilyen korú fosszíliák esetében csak közvetett bizonyítékok (a test bizonyos arányai vagy más jellemzők) állnak rendelkezésre ahhoz, hogy megállapítsák: egy állat hímnemű vagy nőstény volt-e. Most azonban egyértelmű bizonyítékot találtak a pénisz létére.

Az ostracodák, vagyis a kagylósrákok nem számítanak ritka fosszíliának: általában az ősi éghajlati viszonyok és az evolúció tanulmányozására használják őket. Ugyancsak hasznosak az olajkitermelés, illetve olajkutatás során, a fúráskor feltörő olaj korának meghatározásakor. A jelenkori ostracodák mindenütt, így Magyarországon is megtalálhatók. Nálunk körülbelül hatvanfélét tartanak nyilván. Óceánokban, folyókban és tavakban is élnek.

A kicsiny rák különlegessége Dr. Siveter szerint nem az, hogy pénisszel rendelkezett. Fontosabbnak, hogy 200 millió évvel régebbiek „lettek” az ostracoda típusba sorolható állatok. Korábban már előkerültek bizonyos fosszíliák, amelyek ezen fajok korábbi eredetére utaltak, de lágy szervek nem maradtak fenn, és ezért nem volt tökéletesen bizonyítható a hipotézis.

Az új lelet egy olyan kalcit-fosszília, amelyet vulkáni hamuban találtak, és amely meghökkentően hasonló a ma élő példányokhoz. Ez tulajdonképpen „az evolúció csődjének” is nevezhető, hiszen ezek az állatok láthatóan 425 millió éve változatlan formában élnek a Földön. (Természetesen az evolúció elmélete ettől még nem dőlt meg, mindez csupán azt bizonyítja, hogy vannak olyan fajok, amelyek jelentősebb módosulás nélkül is megmenekültek a kihalástól.)

Ostracoda – kagylósrákok Az ostracoda alosztályba sorolt rákfélék ugyanúgy kalcit (CaCO3) páncéllal rendelkeznek, mint a kagylók. Sok közülük az egymilliméteres hosszúságot sem éri el, de vannak ötmilliméteres példányaik is. Ötvenezer fajukat tartják nyilván az egész világon. A kagylósrákok egész testét két félből álló, meszes, kagylószerű héj zárja közre. A héjon nincsenek évgyűrűszerű növekedési vonalak. Nauplius-szemük (pontszemük) mindig van, összetett látószerv viszont csak ritkán fordul elő náluk. Jól fejlett egyágú első antennájuk segítségével többnyire az aljzaton vagy a vízi növényeken mászkálnak. Magyarországon körülbelül hatvan fajuk él. Egyedfejlődésük anamorphosissal (lárva-állapoton át történő, szelvényszerző fejlődéssel) megy végbe, melynek során megjelenik a már héjjal rendelkező cypris-lárva, amely egy atipikus naupliusz-lárva. Forrás: ELTE-TTK-Biológia Tanszék honlapja