A legkorábbi erszényes – Magyaros csengésű nevet kapott

A kenguruk és a koalák elődei az eddigi feltételezéseknél korábban jelenhettek meg a törzsfejlődésben – legalábbis erre találtak bizonyítéknak tűnő maradványt, fosszíliát az Északkelet-Kínában, Liaoning tartományban kutató tudósok. Vizsgálataik szerint az ősállat 125 millió évvel ezelőtt élt, és a mai erszényesek elődjének tekinthető.

Egér nagyságú szőrős állat volt

Az eddigi erszényes fosszíliáknál 50 millió évvel idősebb állatot „Sinodelphys szalay”-nak nevezték el. Nevét Frederick S. Szalay, híres emlőskutatóról (az erszényesek is emlősök) kapta. Szalay e területnek a világ egyik legtekintélyesebb kutatója, s különösen sokat foglalkozott az erszényesekkel.

Az amerikai Columbia Egyetem professor emeritusaként számos könyv szerzője, műveiben kitér az erszényesek evolúciójára, törzsfejlődésére is. (A Sinodelphys elnevezés pedig Kínára és az állat erszényes voltára egyszerre utal.)

A most megtalált, legrégebbi erszényes körülbelül egér nagyságú állatka volt, a korai kréta korban élt, és rovarokkal, illetve férgekkel táplálkozott. A viszonylag jó állapotban fennmaradt, megkövesedett csontvázra amerikai és kínai kutatók bukkantak rá.

A leletről a kutatók a Science című lapban számoltak be először. Szerintük a 15 centiméteres nagyságú állatka körülbelül 30 grammos súlyú volt, és fára mászott. Szőrre emlékeztető maradványokat is találtak a megkövesedett csontok mellett, így feltételezhető, hogy az állat szőrbundával is rendelkezhetett.

Mikor váltak szét az erszényes és méhlepényes emlősök?

A legkorábbi erszényes felfedezése az egész őslénytan szempontjából nagy fontosságú. Eszerint ugyanis az erszényesek és a méhlepénnyel rendelkező állatok közös őse is korábban élhetett, mint azt eddig feltételezték. Az emlősök e két nagy ágának szétválása így a még korábbi időkre nyúlhat vissza.

(Az erszényes emlősök – köztük például a kenguruk – rendkívül fejletlen, embriószerű utódokat hoznak világra. A terhesség 30-40 napig tart csupán, és ezután néhány grammos (a legtöbb erszényes fajnál az újszülött súlya nem éri el a 30 grammot!) utódot hoznak világra. A rendkívül fejletlen, valóban embriószerű utód az anyaméhen kívül, a kenguruk esetében például az anya erszényében fejezik be a növekedést. Az emlősök harmadik, ritka típusa tojásokkal szaporodik, ilyen például a kacsacsőrű emlős.)

Az erszényesek kialakulása nem Ausztráliában kezdődött?

Az a tény, hogy Kínában találtak rá a legelső erszényesre, azt az eddig sokat vitatott elméletet látszik bizonyítani, hogy az erszényesek kialakulása nem Ausztráliában vagy Dél-Amerikában, hanem Ázsiában kezdődött meg.

Manapság erszényesek már csak Ausztráliában, Új-Zélandon, Pápua Új-Guineában és Dél-Amerikában élnek. Egyetlen kivétel ez alól a Virginia oposszum, amely Észak-Amerikában fordul elő – írja a Carnegie múzeum honlapja. A Carnegie múzeum szakértői szerint a dinoszauruszok idején az erszényesek, illetve rokonaik Ázsiában és Észak-Amerikában fejlődtek ki, és innen terjedtek szét a Föld minden kontinensére, a dinoszauruszok kihalása után.

A Spigel Online viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy Dél-Amerika és Ausztrália az egykori Gondwana őskontinens részét képezhették, tehát a ma élő erszényesek a Gondwana utódjain maradtak fenn. Ugyanakkor a méhlepénnyel rendelkező emlősök minden kontinensen előfordulnak.

Minderre a magyarázatot a földtörténet adhatja meg: a földtörténeti középkor kezdetén, körülbelül 200 millió évvel ezelőtt kezdett felbomlani az addigi egységes őskontinens, a Pangea. Az itt kialakult állatok sorsa másként alakulhatott a két részre válás után.

A Laurázsiában, az északi kontinensen lévő erszényesek alulmaradtak az evolúciós harcban az emlősök méhlepényes változataival szemben, míg a kialakulási helyükről elvándorló erszényesek a déli Gondwanán és utódain viszonylag háborítatlanul élhettek tovább. Legjobb példa erre Ausztrália volt, ahol a modern világ terjeszkedése előtt a kenguruk és koalák hatalmas vidékeket népesítettek be.