Tigrisszámlálás Bengáliában

A bengáli tigris otthona a világ egyik legnagyobb deltatorkolata, a Gangesz beömlése az Indiai-óceánba, illetve annak mangrove erdősége, az Indiához tartozó Nyugat-Bengália és a független Banglades területén. A tízezer négyzetkilométer nagyságú területen, a Sunderbans-on most először szerveznek az állatvédők közös „népszámlálást”. (Ez a mangrove erdőség a maga nemében a legnagyobb a világon.)

Bangladesben több a tigris

Bangladesre nagyobb rész jut a Sunderbans vidékéből. Körülbelül hatezer négyzetkilométer tartozik a kisebbik országhoz, míg az indiai Nyugat-Bengáliában négyezer négyzetkilométert foglalnak el a mangrove erdők.

Az utolsó tigrisszámlálás szerint Banglades több állatot tudhat magáénak: 350 ragadozó élt a területén, szemben a 271 indiai példánnyal. Ugyanakkor szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy a bangladesi számlálási módszerek kevésbé pontosak, mint az indiai metódusok. A bangladesiek ugyanis megfigyeléssel számlálnak, az indiaiak viszont kifinomultabb módszerekkel megpróbálják kiküszöbölni az esetleges kétszeri megszámlálást.

A cenzus, vagyis a számlálás Indiában január 14-én kezdődik, Bangladesben viszont csak február első hetében. Az akciót azért tartják közel egyidőben, hogy a számláláskor nehogy mindkét ország beszámítsa ugyanazokat a példányokat.

Segít az ENSZ is

Az akcióhoz segítséget nyújt az ENSZ is – jelentette be Lisa Hiller, az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) szóvivője. Hiller szerint történelmi jelentőségű a két ország összefogása a globális biodiverzitás (a fajok gazdagságának) megőrzése szempontjából.

A bengáli tigrisek létszámát jelenleg 3-4 ezerre becsülik a szakértők, az egész világot figyelembe véve. Indián és Bangladesen kívül jelentősebb állomány él még Nepálban és Burmában.

Ez a szám drasztikus csökkenés a XIX. és XX. század fordulóján regisztrált százezres létszámhoz képest. A bengáli királytigrisek mai legkiterjedtebb élőhelye a Sunderbans-vidék. A tigrisalfajt több okból is a kihalás veszélyezteti: a helybeliek vadásszák bundájáért és csontjaiért (a tigrisek csontjaiból különböző gyógyszereket készítenek), valamint fenyegeti fennmaradásukat az élőhelyük szűkülése is, amely a túlnépesedéssel, az erdőirtással függ össze.

Veszélyt jelentenek a falvakra

A bengáli tigrisek kiirtása részben azzal is magyraázható, hogy a ragadozók nagy veszélyt jelentenek az emberi településekre. A kisebb falvak lakói joggal tarthatnak attól, hogy a nagymacskák bemerészkednek a településükre, és ott komoly pusztítást vihetnek végbe. Az UNDP programkoordinátora, Aminul Islam szerint évente legalább 5-6, a falvakba betévedt tigrist ölnek meg a helybeliek.

Éppen ezért a Sunderbans területén élő lakosságot az ENSZ szakértői igyekeznek felvilágosítani arról, hogy miként bánjanak a ragadozókkal.

Az indiaiak félelme nem alaptalan a tigrisektől. Az Állatok világa című – a tigrisek elterjedtségét illetően mára kissé elavult – Brehm-kötetben is olvashatunk arról, hogy ez a ragadozó alapvetően nem az emberre vadászik, de „lesben fekszik ivóhelyek, országutak, erdei ösvények s olyan helyek közelében, ahová az állatok sót nyalogatni járnak. Szeret a folyópartok bokraiban meghúzódni, mert vagy az állatok jönnek erre vizet inni, vagy erre jönnek azok az emberek, akik vallási gyakorlataikat és szertartásos mosdásaikat akarják elvégezni. A szent folyamok mellett élő vezeklők közül sok válik tigrisek martalékává”.

Brehmtől ugyancsak megtudhatjuk, hogy a tigris nagyon elővigyázatos. Az ember elől rendszerint elszökik. Csak ha megsebesítik, vagy ha rájött, mennyire könnyű zsákmány az ember, akkor válik rá nézve veszedelmessé. Ilyenkor még fényes nappal is be-betör a falvakba, s elragad embereket.