„Rendes családból” származik az óriás bűzvirág

A rejtély 1818 óta megoldatlan, ekkor fedezte fel a rafléziát a szingapúri brit gyarmat alapítója és egy botanikus kísérője.

A tudósok azóta hiába kísérleteztek az óriás bűzvirág rendszertani besorolásával, az óriás bűzvirág ugyanis különbözik a legtöbb növénytől.

Egy élősködő növény

Minthogy élősködőről van szó, nem folytat fotoszintézist, nincsenek tehát olyan zöld szöveteik sem, amelyek a napfényt alakítanák át energiává. Genetikai anyagát vizsgálva sem jutottak sokra a tudósok, minthogy a molekuláris biológusoknak túl sok mutációval kellett megbirkózniuk. A raflézia ugyanis az általa kiszemelt másik növényen (egy szőlőszerű növényről van szó) átfúrja, átnyomja szöveteit, és igyekszik kinyerni belőle a legtöbb tápanyagot.

A korábbi DNS-vizsgálatok már csak azért sem vezethettek eredményre, mert a raflézia fotoszintézis híján az effajta génjeit vagy nem használja, vagy megváltoztatta. Todd Barkmannak viszont, a Western Michigan University botanikusának (és munkatársainak) most sikerült egy új módszerrel elvégezni a besorolást.

Hová sorolják az óriásnövényt?

A rafléziák A Rafflesia nembe, illetve családba tartozó növényeket az egykori brit gyarmat, Szingapúr alapítójáról nevezték el. Sir Stamford Raffles-t egy botanikus is elkísérte Délkelet-Ázsiába. Az ő neve Joseph Arnoldi volt, ezért a virág nevének második része rá utal: Rafflesia arnoldi. A rafléziának 1988-ig 16 ismert faját fedezték fel. A virág élőhelye Délkelet-Ázsia, azon belül pedig a Maláj-félsziget, Borneó és Szumátra. A raflézia az élősködő növények közé tartozik: nincs szára és levele sem. Élősködve bámulatos nagyságú virágot hajt. A faj virága bimbó korában óriási káposztafejre emlékeztet, kinyílva pedig piros és körülbelül egy méter átmérőjű. Vastag, húsos szövetében, amely 5 kilót is nyomhat, akár 4 liter víz is lehet. Dögszagával sokféle bogarat csalogat magára peterakás végett; azonban a kikelt nyű mind étlen pusztul el.

Ő a növény mitokondriális DNS-ét vizsgálta meg, és ebből sikerült egy olyan gént elkülönítenie, amely intakt, vagyis „érintetlen” volt, legalábbis a fotoszintetizáló képesség elvesztése nem befolyásolta a törzsfejlődés során.

Ezáltal alkalmasnak bizonyult arra, hogy a többi, jól ismert növénnyel összehasonlítsák a rafléziát.

Ennek alapján a raflézia immár besorolható az úgynevezett Malpighiales csoportba, ahová többek között a violák, a mikulásvirág, a golgotavirág és a fűzfák tartoznak, de a szőlőfélék is ide sorolhatók.

Nagy meglepetés volt mindez – mondta a New York Times-nak a felfedezés után Barkman, aki a The Proceedings of the National Academy of Sciences című amerikai tudományos szaklapban tette közzé megállapításait.

Korábban néhányan úgy gondolták, hogy más, hasonlóan nagy és „szagos” növényekkel rokonítható a raflézia, de igazán senki sem tudta, hogy mit kezdjen vele.

A virág átmérője egy méter

A rafléziákat egy döglégy porozza be – ezt az 1980-as években fedezte fel a Beaman család két tagja, John és fia, Reed, mindketten a Yale Egyetem kutatói. A legyek azért szállnak a hatalmas, egy méteres átmérőjű virágra, hogy táplálékot, rothadó húst találjanak. (Ettől van egyébként iszonyatosan rossz szaga a rafléziának.)

A mostani, legújabb eredmények szerint azonban a rafléziának nincs köze a többi parazita, élősködő növényhez. Barkmanék ugyanis a michigani egyetemen mintegy 90 fajt vizsgáltak meg, és úgy találták, hogy az óriás bűzvirág nem a mitrastema nevű növényhez áll közel – ahogyan eddig hitték.

Ugyanakkor a tudósok felhívják a figyelmet arra, hogy a raflézia igen veszélyeztetett növény. Élőhelyét, a délkelet-ázsiai esőerdőket folyamatosan pusztítják, márpedig ahhoz, hogy szaporodjon a növény, mindkét nemű példányának egyszerre kell virágoznia. Ez pedig igen ritka eset, hiszen magukban is csak néha-néha szökkennek virágba ezek a növények, nemhogy párosával…

Jókai is írt már a növényről A rafléziának van magyar neve is – óriás bűzvirág. Igaz, Jókai Mór korában még nem terjedt el nálunk ez az elnevezés. Az pedig, hogy rendszertanilag mennyire bizonytalan volt a raflézia megítélése, azt a híres író egyik műve, az „Egész az északi pólusig” is bizonyítja, ahol félig virágnak, félig gombának tartja a furcsa növényt: „Az óriási rafflesia, félig gomba, félig virág, melynek átmérője nagyobb egy emberi lépésnél, levelet sem küldve előre, pattan ki a földből.”