Kőszáli kecskét klónoztak Kínában
Kína is klónozással szeretné veszélyeztetett állatfajait megmenteni a kihalástól: az ázsiai ország tudósai bejelentették, hogy szibériai kőszáli kecskét klónoztak.
A már csaknem két hetes kőszáli kecskegida az állami televízió riportja szerint „telve van életkedvvel”, és „óriási élniakarással”. Ugyancsak a kínai televízió állítása szerint a szibériai kőszáli kecske az egyik legveszélyeztetettebb állatfaj Kínában.
A kis gida azután született, hogy egy közönséges kecske petesejtjébe klónozott kőszáli kecske sejteket ültettek, az embriót pedig közönséges kecskébe ültették be. Az apa egy észak-nyugat kínai állatkertben él, a klónozáshoz használt sejteket a füléből vették. Az embriót tavaly szeptemberben ültették be a „béranyába”, aki négy hónap vemhesség után hozta életre a kis gidát.
A szibériai kőszáli kecskegida január 21-én született, súlya jelenleg 4, 5 kiló. Gondozói szerint napi 20 dekával gyarapodik.
A kínai tudósok más állatokat is klónoznának
Kínai tudósok más veszélyeztetett állatfajok megmentésével is kísérleteznek: így a fogságban rendkívül ritkán szaporodó óriás pandák és a kínai folyami delfinek klónozása is évek óta napirenden van.
Ezenkívül a világon eddig két alkalommal klónoztak sikeresen veszélyeztetett állatfajt: 2001 januárjában szintén Ázsiában őshonos gaurt klónoztak, ám születése után két nappal az állat fertőzésben elpusztult.
A másik eset tavaly áprilisban történt: ekkor közönséges szarvasmarhákba beültetett klónozott bantengborjúk születtek az USA-ban, ám közülük az egyiket rendellenesen nagy születési súlya miatt néhány nap után elaltatták.
A másik, most kilenchónapos bantengborjú nyilvánosság előtti bemutatkozásáról a közelmúltban a National Geographic Online is beszámolt. A banteng a gaur mellett a legismertebb ázsiai vadon élő nagytestű kérődző vad.
Spanyolországban egyébként szintén próbálkoznak a kőszáli kecsek egyik alfajának klónozásával: a hegyi kecske 2000-ben halt ki az ibériai félszigeten.
A szibériai kőszáli kecskék
A szibériai kõszáli kecske (Capra sibirica Meyer) valaha nagy területen fordult elő: a Bajkál-tótól Lasszáig, az Altáj hegységtõl a Himalájáig, Herattól Kumaonig és a Ganges forrásáig a magas hegységek állandó lakója volt.
Sokszor az állandó hóhatár fölé is följárogat, kedveli az örök hóból, jégből kimeredő kopár sziklákat. Különlegességük a szarvuk, amelyek elől szélesek, erős haránt ráncokkal.
A baknál a szarv hossza elérhet 80 cm.-t is.
A kifejlődött bak 1.45–1.60 méter hosszú, a marmagasság 75 cm.
A nőstény magasságban átlag 10 cm-rel marad el a bak mögött. A szibériai kőszáli kecske nyáron vörhenyes, télen pedig sárgásbarna színű.
Mosolyognak egymásra a játszó delfinek
Palackorrú delfineket figyeltek játék közben, és ekkor tűnt fel, hogy nyitott szájjal „mosolyognak” egymásra.
Nektár, veríték és könnyek: egyes méheknek igen fura ízlésük van
A méhekről még mindig a háziméhekre asszociál az emberek elsöprő többsége, ideje azonban apránként megismerni azt a rendkívül sokszínű társaságot, amelynek számtalan tagja még fullánkokkal sem rendelkezik.
Mongólia ikonikus állatának megóvásában segíthet a magyar kutató
Dr. Sramkó Gábor, a Debreceni Egyetem munkatársa Szajki Bálinttal, a 24.hu fotósával 2024 júniusában kelt útra Mongóliába.
Nagy kihívás előtt áll a természet
A csapadékminták átalakulása komoly próbatétel elé állítja a fajokat.
Az év madarának nyomába eredtek a szakértők
Az MME munkatársai a kerecsensólymok helyzetét próbálják jobban megérteni.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
