Nagykőrösi pusztítás

Végveszélyben lévő homoki tölgyeseket irtanak Nagykőrös határában – adta hírül a WWF Magyarország.

A helyszínre érkezőket apokaliptikus látvány fogadja. Az egykori gyöngyvirágos-tölgyes helyén már csak fatuskók találhatók, a vágásterületen sűrű fekete füst gomolyog. Kék ruhás munkások égetik a faanyag elszállítása után otthagyott nedves gallyakat néhány autógumi és jó adag gázolaj segítségével.

A WWF kérdésére készségesen elmondták, hogy a tulajdonos betéti társaság megbízásából a tuskózás és a gépi talaj-előkészítés számára teszik járhatóvá a terepet. Erdészeti szaknyelven így nevezik a talaj növény- és állatvilágának totális kiirtását.

Erdőfelújítás akáccal

Az „erdőfelújítás” akáccal történik majd. Erről a fafajról tudni kell, hogy hazánkban nem őshonos, erős nitrogénmegkötése miatt a csalánon, ragadós galajon és a tarackbúzán kívül jóformán semmilyen növény nem képes megtelepedni alatta és állatvilága is igen szegényes.

Egyre szélesebb körű alkalmazását az erdészek a leromlott (vagy inkább lerontott!) talajvízháztartással indokolják.

Ennek az elméletnek a nagykőrösi erdőkben némiképp ellentmond, hogy a kiirtott kocsányos-tölgyesek helyére az akác mellett vízigényes nemesnyárakat is előszeretettel telepítenek.

„Bár a védetté nyilvánítási koncepció már 1999-ben elkészült, a Duna-Ipoly Nemzeti Park illetékességi területéhez tartozó Csókás-erdő sajnos mind a mai napig nem védett, így az Állami Erdészeti Szolgálat az üzemtervezésbe nem vonta be a természetvédelem képviselőit.” – vázolja a helyzetet Exner Tamás, a WWF Magyarország erdészeti programvezetője.

Törvényi hiányosságok

Homoki tölgyes

Abszurd helyzet, hogy egy 1998-as kormányrendelet rendelkezik a védett életközösségekre vonatkozó korlátozásokról és tilalmakról, de az említett életközösségeket felsoroló lista még mindig nem készült el. Egy másik, 1999-es kormányrendelet természeti területeken szakhatósági jogkörrel ruházza fel a nemzeti park igazgatóságokat, de a természeti területek listájának megjelentetése is „feledésbe merült”.

A természetvédelmi törvény rendelkezik a védett fajok élőhelyének védelméről (ilyen a Csókás-erdőben számtalan akad, mint például a homoki kikerics és a tartós szegfű), ennek betartatása a nemzeti parkok kötelessége lenne. Mivel azonban a védett fajok részletes feltérképezése nem történt meg és az élőhelyek elpusztítására rendszerint csak utólag derül fény, így már a természetvédelmi bírság kiszabásának adminisztrációs feladataival sem bajlódnak.

„A hivatásos természetvédelem tehetetlensége miatt félő, hogy mire befejeződik a magyar Natura 2000-es területek kijelölése, ezen természeti területek nagy része már megsemmisül.” – aggódik a WWF.

Forrás: WWF Magyarország