A csörgőkígyók élénk társasági élete

A korábbi teóriákkal ellentétben a rettegett csörgőkígyók is „érzelmes” lények: családi kapcsolatokat ápolnak és a nőstények óvják-védik kicsinyeiket – állítják amerikai biológusok.
A csörgőkígyók (Crotalus horridus) nem csak változatos társasági életet élnek, a családi kötődések is fontosak számukra – állítják amerikai biológusok a Royal Society Journal Biology Letters című szaklap legfrissebb számában.
Megfigyeléseik szerint a nőstények a terhesség ideje alatt „szülőtelepet” alkotnak a többi nősténnyel, a kicsinyeiket hosszan gondozzák, „lánytestvéreikkel” pedig többet érintkeznek, mint azokkal, akikkel nem állnak „rokonsági” kapcsolatban.
Rokon, nem rokon
Ez az első alkalom, hogy a tudósoknak sikerült igazolniuk, hogy a kígyók különbséget tudnak tenni ismeretlen és rokon között. Korábban a legtöbb emberben kellemetlen érzéseket kiváltó csörgőkígyókat szociális életük szempontjából nem vizsgálták a kutatók.
Az amerikai biológusok tíz, születésüktől laboratóriumban tenyésztett nőstényt vizsgáltak. Az állatok elhelyezkedését a terráriumban három óránként feljegyezték.
Azt találták, hogy az ugyanabból az alomból származó kígyók intenzívebben érintkeztek, sokkal közelebbi kapcsolatban álltak egymással, mint a más alomból származó nőstényekkel.
A vadon élő csörgőkígyóknál továbbá olyan tulajdonságokat is megfigyeltek, amelyek a szorosabb csoportokban élő állatokra jellemző: nevezetesen a csoport valamint a kicsinyek anyai védelmét.
Van-e csörgője a csörgőkígyónak?
A csörgőkígyó az egyik legveszedelmesebbnek tartott kígyófaj. Ezt a cseppet sem hízelkedő címet elsősorban méregfogaival és halálos harapásával érdemelte ki. A nap jelentős részét földalatti üregekben tölti.
Farkán természetesen nem csörgő csörög. A hang a farokvég szarugyűrűiben keletkezik. A feltevés szerint a farokvég mozgatásával keletkező, száraz, zörgő hang a prérik hatalmas patásainak figyelmeztetésére szolgál. A farokvég csörgője tehát megvédi az állatot az eltaposástól.