Nagy-korallzátony – meg vannak számlálva napjai

A Queenslandi Egyetem Tengertudományi Központjának legújabb tanulmánya szerint igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a korallok elég gyorsan tudnának alkalmazkodni a világtengerek hőmérsékleti ingadozásaihoz. Márpedig a felmelegedés a legkevésbé pesszimista előrejelzések esetén is legalább két Celsius fokot fog elérni ötven év múlva. (A Worldwide Fund for Nature alapítvány által megrendelt, és részben az ausztrál kormány által finanszírozott tanulmány egyébként a „Klímaváltozás hatásai Ausztrália Nagy-korallzátonyára” címet viseli.)

A korallok pusztulásához azonban nemcsak a globális felmelegedés járul hozzá. A túlzott halászat és a vizek szennyezettsége szintén olyan tényezők, amelyek a korallzátony szétrombolásához vezethetnek.

A tanulmány szerint mindez nemcsak környezeti szempontból jelent pótolhatatlan veszteséget. 15 éven belül a halászat és a turizmus is dollármilliókat veszíthet amiatt, hogy csökkenni fog a halállomány, és pusztulni fog a zátony. Ennek következtében pedig a munkanélküliség is növekedni fog Queensland térségében, sok ezer ember veszítheti el majd az állását. (Felmérések szerint a zátony mintegy egymilliárd dolláros „üzletet jelent” a régióban.)

A XXI. század közepére a drasztikus jóslat szerint mindössze a korallzátony 5 százaléka marad életben! A zátony pusztulásával eltűnnek a káprázatos színvilágú halak is, amelyek eddig rendkívüli vonzerőt jelentettek a búvárok, turisták számára.

A Nagy-korallzátony jellemzői Több mint 2000 kilométer hosszú. Élőhelyet biztosít 1500 halfajnak. Ez az egyetlen élő dolog, amelyet szabad szemmel lehet látni a világűrből.

A legrosszabb esetben a teljes korall-populáció összeomolhat 2100-ra, és a következő 200-500 évben nem valószínű, hogy újraépülhet a természetes képződmény – hangzik a tanulmány legpesszimistább jóslata.

A korallok ugyanis rendkívüli módon érzékenyek a világtengerek hőmérsékletváltozására. Már egyetlen fok is drasztikus hatásokkal járhat, de egyes elemzések szerint a hőmérséklet akár hat(!) fokkal is emelkedhet a korallzátony környékén 2100-ra.

Persze a zátonyok nem fognak eltűnni, de a koralloknál sokkal kevésbé attraktív élőlények népesítik majd be őket – állítja a tanulmány –, így például tengeri algák, moszatok jelenhetnek meg rajtuk.

Az ausztrál kormány felismerte a veszélyt: tavaly év végén olyan tervvel állt elő a canberrai kabinet, amely szerint fokozottan védett zónává alakítanák át a Nagy-korallzátony vidékét.

A tervek között szerepel többek között a BBC szerint az is, hogy a halászati korlátozásokat a jelenlegi 4, 5 százalékról a zátony területének 33 százalékára terjesztik ki. A tervek jóváhagyásához az ausztrál parlament döntésére is szükség van, ez pedig az idei év közepén történhet meg.

A korallpolipok A korallpolipok (vagy virágállatok) rendszertani besorolásukat tekintve a csalánozókhoz tartoznak. Még nagyobb, még szélesebb kategóriát tekintve a korallok az űrbelűek közé tartoznak, akárcsak a medúzák vagy a hidrák. A korallpolipok két részre oszthatók: ide tartoznak a színpompás korallok és a tengeri rózsák. A korallpolipok évezredek alatt építik fel sziklazátonyaikat, illetve szigeteiket. A legtöbb virágállatnak főképpen szaruszerű anyagból vagy szénsavas mészből álló támasztóváza van. A koralltelepek kialakulására jó példa a vörös-tengeri orgonakorallok esete: ezek mészszemcséik révén szilárd falakká egyesülnek. A lágyrészektől mentes, gyakran emberfejnél is nagyobb vérvörös „korallokban” egy közös mészlemezről számos cső emelkedik fel. A csöveket több emeletben harántlemezek kötik össze. Az élő korallban minden egyes csőből zöld polip nyúlik ki cimpás karjaival. Ha valami megzavarja, a polip gyorsan visszahúzódik mészházába. Lefelé minden polip időről időre szilárd fenékkel zárja el gyomorüregét s ezalatt minden élő szövet elhal. Ezért a régi telepeknek a tengerben csak a legfelső emeletén van élet.