Elza, Natália, Blanka, Bonita2020. december 01., kedd
Természet

Nem egyetlen aszteroidától pusztultak el a dinoszauruszok?

2004.03.02.Admin
National Geographic Magyarország

Amerikai tudósok kételkednek abban a teóriában, miszerint a dinoszauruszokat egyetlen, hatalmas aszteroida 65 millió évvel ezelőtti becsapódása pusztította volna ki a Földön.

A legújabb adatok azt mutatják, hogy valamivel korábban, körülbelül 300 ezer évvel az eddig feltételezett időpont előtt kezdődött meg a dinoszauruszok kihalása, és ez a folyamat nem volt túlzottan gyors lefolyású, több százezer évig is tarthatott. Ezt a kutatók azokra a vizsgálatokra alapozzák, amelyeket a Chicxulub kráter környékén, Mexikóban végeztek.

Globális felmelegedést szakított félbe az aszteroida

Ez a kráter „datálja előbbre” a katasztrófa kezdetének időpontját, minthogy valószínűleg annak a kozmikus ütközésnek a maradványa, amely az aszteroida Földdel való találkozásakor történt. A Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmány szerzői szerint azonban nem a mexikói becsapódás volt az egyetlen, amely hozzájárult a dinók kipusztulásához, hanem legalább még egy vagy több ilyen katasztrófa történhetett.

A kráter elemzése alapján Gerta Keller professzor, a Princeton Egyetem tanára arra a következtetésre jutott, hogy az aszteroida becsapódása 300 ezer évvel megelőzte a dinók kipusztulását. Keller és kutatócsoportja úgy véli, hogy ez a becsapódás a mai Mexikó területén egy globális felmelegedési szakaszban érte a Földet.

A felmelegedést a Dekkán-félszigeten, a mai India területén lévő lávakitörések okozták, minthogy rendkívül sok széndioxidot bocsátottak ki a levegőbe. Ezt a felmelegedő periódust szakította meg a mexikói területeken, a Yucatán-félszigeten becsapódott aszteroida, amely nagy lehűlést okozott bolygónkon.

Több aszteroida is volt?

Mindezek a környezeti hatások legyengítették a dinoszauruszokat, ám nem pecsételték meg a sorsukat. Keller szerint további aszteroidák csapódtak be mintegy 65 millió éve a Földbe, és ezek a már legyengült populációt valóban kiirtották, de az eddig feltételezettnél 300 ezer évvel később.

Keller szerint a végezetes csapást tehát nem a mexikói becsapódás, hanem valahol az Indiai-óceán területén történt újabb aszteroida-ütközés mérhette a hatalmas őshüllőkre. Ezt bizonyítja szerinte az Indiai-óceán aljzatának geológiai szerkezete.

Keller az angol rövidítéssel K-T határnak nevezett földtörténeti fordulópontot elemezte a Princeton Egyetemen. A dinoszauruszok kihalását ugyanis a földtörténeti középkor végéhez, az utolsó középkori periódus, a Kréta (K) kor befejeződéséhez, és az újkor, vagyis a harmadkor (Tertiary, azaz: T) kezdetéhez kötik a szakértők. A K-T határt eddig a mexikói aszteroidához kapcsolták a tudósok, Keller szerint viszont ez a váltás inkább más természeti katasztrófákhoz kapcsolódik.

Vitatják Keller nézeteit

Más kutatók ugyanakkor vitatják Keller téziseit. David King, az Arizonai Egyetem kutatója szerint a K-T-határ továbbra is inkább a Yucatánon becsapódott égitesthez köthető. Alan Hildebrand, a kanadai University of Calgary professzora szintén úgy nyilatkozott a BBC Online-nak, hogy a Chicxulub-krátert kialakító aszteroida egymagában volt felelős a K-T-határért.

Joanna Morgan, a londoni Imperial College szakértője pedig úgy véli, hogy a Chicxulubhoz hasonló kráterek 100 millió évenként keletkeznek a Földön. Igen valószínűtlen ezért szerinte, hogy 300 ezer éven belül két ilyen katasztrófa történjen. „Bár természetesen nem zárható ki teljesen ez a teória sem” – tette hozzá a brit kutatónő.

Régóta vizsgálják a krátert

A National Geographic Online-on korábban már beszámoltunk arról, hogy a Chicxulub-krátert már régóta vizsgálják kutatók. Potsdami német vizsgálatok szerint az aszteroida 65 millió évvel ezelőtti becsapódása után ugyanis 35 kilométer mély lyuk keletkezett a Földön, majd percek alatt egy hatalmas hegy bukkant elő. A lyuk azonban tovább mélyült, és újabb húsz másodperc múlva elérte a maximális kiterjedését. Később szűkülni kezdett, miután az égbe repített kőzetek visszazuhantak, és betemették a kráter egy részét.

Az átmeneti jelenségek közepette egy hatalmas hegy is keletkezett, amelynek magassága a húsz kilométert is elérte. Ez a hegy azonban nem bizonyult tartósnak: hat perccel a becsapódás után már imbolyogni kezdett, majd további négy perc múlva már csupán olvadt kőzetréteg borította a krátert. Minthogy a magasba repülő anyagok hamarosan újra ülepedni kezdtek, végül is egy több kilométer vastag takaró borította a krátert, amelynek vastagsága a hegy magasságát, a húsz kilométert is megközelítette.

A Chicxulub ma már egy 200 kilométer átmérőjű óriáskráter, amely a fúrócsoportok számára különösen könnyen hozzáférhető. A kráter egy része ugyanis a földfelszín alatt fekszik közvetlenül, a másik része pedig a sekély tengervízben, Közép-Amerika partjai mentén. A vízmélység ott körülbelül 30 és 50 méter között mozog. Ez a mélység körülbelül ugyanakkora, mint amikor az aszteroida becsapódott, és az égitest az akkor még különálló kontinensek, Észak- és Dél-Amerika földtömegeit hegyekké „varázsolta”.

Hozzászólások

A Hortobágyon téli szállásukra indultak a legelő állatok

A Hortobágyon téli szállásukra indultak a legelő állatok

Téli szállásukra indultak a legelő állatok 2020. november utolsó hétvégéjén a Hortobágyon - közölte a hírt Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. sajtóreferense az MTI-vel.

Visszatérnek a kék bálnák Déli-Georgia szigetéhez

Visszatérnek a kék bálnák Déli-Georgia szigetéhez

50 évvel a bálnavadászat megszüntetése után ismét kék bálnák járnak az antarktiszi sziget környezetében.

A jaguárpopuláció csökkenésének okai

A jaguárpopuláció csökkenésének okai

Egy újonnan elkészült kutatás szerint a klímaváltozás hatásait egyelőre jól viselnék a jaguárok, ám az ugyanezen okból megfogyatkozó zsákmányállataik nélkül ők is a vesztesek közé kerülnek.

Hangyák, melyek bioásványból növesztenek páncélt

Hangyák, melyek bioásványból növesztenek páncélt

A hangyafaj egyéb szempontból, például mezőgazdasági tevékenysége miatt is érdekes.

Jellegzetesen ívelt híd Skóciában

Jellegzetesen ívelt híd Skóciában

E 276 méter hosszú, jellegzetesen ívelt híd Skócia északnyugati, öblökkel szabdalt részén 1984 óta köt össze két települést (Kylesku és Kylestrome).

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket