Az év madara – 2004 a rozsdafarkúak éve

A Magyar Madártani Egyesület minden évben egy vagy több madárfaj fokozott védelmére hívja fel a figyelmet abban a reményben, hogy azok reflektorfénybe állításával legalább egy évig a korábbinál hathatósabb védelemben részesülnek.
Idén egy gazdag madárcsoport, a rigófélék családjába tartozó két madárfaj hazai képviselőjére, a házi és a kerti rozsdafarkúra esett a választás.
A házi rozsdafarkú
A házi rozsdafarkú a verébnél csak valamivel kisebb, karcsú termetű, mozgékony madár. Mindig valami kiugró ponton üldögél; jellemző, ahogy faroktollait sűrűn rezegteti. Kormánytollai a két középső barnás-fekete kivételével rozsdavörösek. A kiszínezett hím felül sötét hamuszürke, homloka, pofái, torka, begye és melle kormos fekete.
A tojó barnás szürke, kormánytollai mint a hímé és éppen olyan sűrűn rezegteti őket. Ilyenek a fiatalok is, de különösen a fejükön és a nyaki részen pettyezettek. Az elsőéves hímek gyakran a tojóhoz hasonló színezetűek, hiányzik a szárnyfoltjuk is, nemüket csak énekük árulja el.
A madár Skandinávia és Oroszország északi tájait kivéve egész Európában fészkel. Költ az afrikai Atlasz-hegységben, kelet felé Elő- és Közép-Ázsiában. Hazánkban általánosan elterjedt, a Dunántúl és az Északi-középhegység sziklás részein és kőbányáiban mindenütt megtaláljuk. Költ a településeken, a hétvégi házakkal tarkállt üdülőterületeken a domb- és síkvidéken egyaránt.
Vonuló, de rendszeresen akadnak áttelelő példányok, főleg az öreg hímek között. Az ősz második felében repül Dél-Európába, ahonnan korán, március elején, néha már február végén visszatér. Ettől kezdve hallhatjuk a hímek nem túl hangos, reszelős elemeket is tartalmazó, mégis kedvesen csengő, rövid strófákból álló énekét. A párok áprilisban és a nyár folyamán költenek, de kivételesen háromszor is nevelnek fiókákat.
A fészket a tojó építi, sziklaüregben, épületek zugaiban, gerendákon, elhagyott füsti fecske fészekben. Egyedül kotlik az első költésnél általában 5, később 4 fehér tojáson. Párja nem váltja, nem eteti, ezért időnként elhagyja a fészket, hogy táplálékot keressen. A fiókák kb. 15 nap alatt kelnek ki. Anyjuk az első napokban rajtuk marad, melengeti őket, később már mindkét szülő etet.
Különösen a hajnali és a késő délutáni órákban hordják sűrűn a fogott rovarokat, pókokat. Külföldi megfigyelések szerint az 1-2 napos fiókáknak naponta 80-120, az 5-13 naposoknak akár 380 alkalommal hoztak eleséget. A fiatalok kb. 16 napos korukban hagyják el a fészket. A szülők egy ideig még etetik őket, de nem sokkal később már önállóak. A házi rozsdafarkú hímek kedves szokása, hogy ősszel, szeptemberben gyakran újra felbukkannak a költőhelyeken és énekelnek.
Fészkelését elsősorban az előlapján félig nyitott, „C” típusú odúk kihelyezésével segíthetjük. Ne fára, hanem épületek eresze alá erősítsük a déli vagy a keleti oldalon. Az elhelyezésnél ügyeljünk arra, hogy macska vagy nyest ne férhessen az odúhoz. Ne tegyük például repkénnyel vagy más futónövénnyel benőtt falra, mert ott patkányok, macskák, esetleg erdei sikló juthatnak a fiókákhoz.
A kerti rozsdafarkú
A kerti rozsdafarkú az előbbihez hasonló nagyságú és alakú madár. A kiszínezett hím homloka fehér, fekete „partedlit” visel, alsóteste rozsdavörös. Fejtetője, tarkója és háta kékes árnyalatú hamuszürke, faroktollai a két középső feketésbarna kivételével az előbbinél élénkebb rozsdavörösek. Ugyanúgy rezegteti őket, mint a házi rozsdafarkú. A tojó felül barnásszürke, begye és melle rozsdás fehér. A fiatalok anyjukra hasonlítanak, de pettyezettek.
Ez a szép madár Európában és egy hasonlóan széles sávban a Jenyiszej folyásáig fészkel. Hazánkban nem olyan gyakori, mint az előbbi, de azért országszerte elterjedt. Nevével ellentétben nem nevezhető kifejezetten kerti madárnak, bár ha a körülmények kedvezőek, ott is költhet. Fő előfordulási helyei a folyókat kísérő még meglévő ligeterdők, különösen a csonkolt fűzesek, az öreg fákkal tarkállt ligetes erdők, parkok, gyümölcsösök, szőlőhegyek.
Az afrikai szavannákról áprilisban érkezik, ősszel szeptember-októberben vonul el. A hímek érkezés után revirt foglalnak és énekelni kezdenek. Ezt majd mindig egy nyújtott „hüit”-el kezdik, strófáik közé gyakran utánzásokat (pl. fitiszfüzike, kis poszáta hangokat) kevernek. A hím a néhány nappal később érkező tojónak látványos ceremónia keretében mutat fészekhelyet. Az odúhoz röppen, széttárja élénk rozsdaszínű faroktollait, majd beugrik az üregbe, megfordul, és hófehér homlokával csalogatja párját.
A tojó a fészket tág szájú üregeben, épületek gerendáin építi növényi szálakból, mohából, száraz levelekből, a csészét gyakran sok tollal béleli. Április végén vagy május elején rakja le 5-7 zöldeskék tojását. Egyedül kotlik, míg párja a közelben énekel, figyeli a környéket. A fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki, a szülők hajnaltól szürkületig hordják az eleséget, akár 300-400 alkalommal is fordulnak. Táplálékuk a házi rozsdafarkúakéval megegyező, vadászati módjuk is hasonló. Évente többnyire csak egyszer költenek.
A kerti rozsdafarkú állományát elsősorban élőhelyeinek pusztulása, az ártéri erdők, de általában az öreg állományok kíméletlen irtása veszélyezteti.