Megkezdődött a hatodik kihalási hullám? – pusztulnak a fajok

A Föld fajai a hatodik kihalási hullám szélére kerültek – állapítja meg a New Scientist című tudományos lap. Az újság szerint brit biológusok (ornitológusok és rovartani szakértők) kimutatták, hogy nem a madarak vannak a legfenyegetettebb helyzetben Angliában, Walesben és Skóciában, hanem a rovarok.

65 millió éve volt az utolsó kihalási hullám

A Földön korábban már öt kihalási hullám végbement. Az utolsó ilyen periódus körülbelül 65 millió évvel ezelőtt volt, amikor alighanem egy hatalmas aszteroida becsapódása okozott környezeti katasztrófát. Ez a becsapódás lehetett az oka a dinoszauruszok kihalásának – többek között.

A hatodik hullám talán már el is kezdődött. Ezt bizonyítja, hogy brit tudósok minden eddiginél részletesebb felmérést készítettek a szigetországban élő madarakról, pillangókról és növényekről. A munka bizonyos területeken negyven éve folyik, de általában húsz évre vonatkoznak a tudósok megállapításai. A felmérésben egyébként húszezer önkéntes vett részt Nagy-Britanniában.

A lepkék pusztulnak a legjobban

Az adatokat hat nagy csoportra bontották, és ezeket Jeremy Thomas vezetésével elemezték a szakértők egy dorchesteri kutatóközpontban (Natural Environment Research Council Centre for Ecology and Hydrology).

A felmérés nyomán kiderült, hogy a lepkefajok 71 százalékánál csökkent a fajhoz tartozó egyedek létszáma az elmúlt húsz évben, míg a madaraknál ugyanez az arány 56 százalékos volt. A növények még jobban bírják a megpróbáltatásokat: ott csak a fajok 28 százalékánál tapasztaltak létszámcsökkenést. Érdekes, hogy a lepkék közül két faj halt ki az elmúlt húsz évben (ez az összes faj 3, 4 százaléka), a növények közül pedig hat tűnt el (az összes növényhez viszonyítva ez szinte elenyésző, 0, 4 százalékos mutató). A Britanniában őshonos madarak közül pedig egyetlen egy sem pusztult ki.

A madarak nem is annyira sebezhetőek

Ennek kapcsán a New Scientist megemlíti, hogy a madarak nem is annyira sebezhetőek, mint ahogyan azt eddig hitték. A Brit Királyi Madárvédelmi Társaság tagja, Mark Telfer pedig most már éppen arról beszél, hogy ha a lepkék példáját a rovarvilág egészére általánosítani lehet, akkor megállapítható, hogy súlyos biodiverzitási (fajgazdagsági) válság jellemzi ezt a csoportot.

A kipusztuló fajok, illetve a csökkenő „példányszám” elsősorban a talaj, a talajvíz és a levegő nitrogénszennyezettségével magyarázható a kutatók szerint. Ahol a talajban a nitrogén kevésbé dúsult fel, vagyis kisebb például a trágyázás aránya, ott jobban megmaradnak a fajok, megmarad a biodiverzitás. Így például Skóciában mezők biológiai állapota sokkal jobb, mint az angliai tájak jelentős része. A levegő nitrogéntartalma elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok használata miatt növekszik.