Tévesek a gorillákról alkotott sztereotípiák

Csak a hegyi gorillák olyan agresszívek, harcosak, mint ahogy a filmekben látható – állítja egy német-amerikai kutatócsoport a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmányukban.

A kutatócsoport úgy véli, hogy a nyugati gorillákkal eddig csak visszafogottan foglalkozott a tudományos közvélemény, ezért tévesek a gorillákról alkotott sztereotípiák. A tanulmány szerint a nyugati gorilla nyugodtan, békésen viselkedik, amikor más főemlősök, emberszabású majmok közelébe kerül.

A nyugati gorillák társadalma

A nyugati, „alföldi” gorillák a Közép-Afrikai Köztársaság és a Kongói Köztársaság területén élnek, latin rendszertani nevük pedig nem túl leleményes: Gorilla gorilla gorilla. Az őket most vizsgáló tudósok szerint társas életük tanulmányozása hozzásegíthet ahhoz, hogy miként alakultak az ember elődjeinek társas viszonyai.

A német és amerikai tudósok nemcsak az állatok viselkedését figyelték meg, hanem DNS-elemzéshez a gorillák szőrszálait és „hajszálait” is begyűjtötték. A DNS-vizsgálatok megállapították, hogy a gorillák genetikailag rokon hímek vezetése alatt élnek.

A kutatók megfigyelték, ha egy kifejlett hím olyan csoporttal találkozott, amelyet testvére vagy egy unokatestvére vezetett, akkor a találkozás majdnem mindig barátságosan zajlott. Előfordult az is, hogy két összetalálkozó csoport összekeveredett, és békésen töltötték egymás társaságában az időt.

A magaslati erdőségekben élő hegyi gorilláknál viszont általában agresszívebb az efféle találkozás. Nemcsak mellüket döngetik, hanem gyakran fizikai erőszakra is sor kerül.

Rokonsági hálózat

A kutatók szerint a síkvidéki gorillák magatartása egy kiterjedt családi hálózatnak köszönhető, amely a hímek rokonságára épül. Ha ugyanis egy hím gorilla elhagyja csoportját, azt a csoportot, ahol született, rendszerint a közelben kezd önálló életet és alapít családot. A csimpánzoknál hasonló megfigyeléseket tettek a kutatók, így egyre valószínűbb, hogy az ember elődei is így népesítették be a nagyobb területeket.

A gorillák a legnagyobb emberszabású majmok, s a legveszélyeztetettebbek közé tartoznak a Földön. A hegyi gorillákat az 1950-es évek óta szinte folyamatosan tanulmányozzák. Számuk időközben drasztikusan csökkent, és már csak hétszáz él belőlük.

A nyugati síkvidéki gorillák sokkal gyakoribbak, létszámuk 94 ezerre tehető. Ám a nyugati gorillák száma is vészesen fogyatkozik: elsősorban az illegális befogások, a vadászat és a betegségek pusztítják ezeket a főemlősöket.

A gorillák rendszertani besorolása nem egyértelmű, máig vitatott. Általában két főbb fajt és négy alfajt különböztetnek meg a tudósok. A nyugati gorillák közé tartozik a Gorilla gorilla diehli (angol névvel: Cross River gorilla) és a Gorilla gorilla gorilla (nyugati síkvidéki gorilla). A keletiek közé sorolják a keleti síkvidékieket (Gorilla berengei graueri) és a hegyi gorillákat (Gorilla berengei berengei).