Virág, Szvetlana, Konrád, Viktória, Milos2020. november 26., csütörtök
Természet

Evolúciós felfedezés – megtalálták az első igazi végtagot?

2004.04.05.Admin
National Geographic Magyarország

Kulcsfontosságú „csontdarabot”, mégpedig felső végtagcsontot találtak amerikai tudósok Pennsylvaniában. A lelet forradalmasíthatja az evolúciós kutatásokat.

Még a felkar elnevezés is túlzás lehet azonban. A rejtélyes darab ugyanis talán a világ első végtagja lehet, de legalábbis a legrégebbi maradvány, amely egy ősállatból származik, és amely valamilyen mellső lábra utal. A felfedezés azért szenzációs, mert eddig a tudósok úgy vélték, végtagjaik csak a szárazföldi állatoknak alakultak ki, a mostani állat viszont állítólag a vízben élt.

Már a vízben megjelentek a végtagok?

Ha bebizonyosodik a leletet ismertető kutatók teóriája, az forradalmasíthatja az evolúciós elméletet. Eszerint ugyanis már a vízben élő lények végtagokat fejlesztettek ki, vagyis a halak uszóiból kialakult végtagok nem a szárazföldön jelentek meg először – írja a BBC. Egyelőre egyébként csak feltételezik, hogy a felkarcsont „gazdája” nem szárazföldi lény volt.

A Science című tudományos folyóiratban megjelentetett cikkük szerint az amerikai kutatók azt feltételezik, hogy egy eddig ismeretlen állat része lehetett a csontdarab. Az állatot még nem is nevezték el, csupán ANSP 21 350 kódnévre hallgat.

A feltételezések szerint sekély vízben élő ragadozóról van szó, amelynek azért „jött jól” az uszóból kialakuló végtag, mert így a folyó aljzatában meg tudott kapaszkodni. Az ANSP ugyanis lesben állt: várt, várt, amíg meg nem jött a „zsákmány”. Az áldozat minden bizonnyal egy olyan lény lehetett, amelynek még nem volt végtagja, így nem tudott gyorsan helyet változtatni a sekély vízben.

Kapaszkodott és mozgott

Az ANSP egyébként alighanem többnyire behajlítva tartotta mellső végtagját, s ezáltal nemcsak kapaszkodásra, hanem a könyöknél hajlítva mozgásra is képes volt a sekély vizek „mélyén”.

A leletre Pennsylvaniában bukkantak a felfedezők, ott egy magaslatot átvágó út mentén került elő a csonttöredék. Sajnos az ANSP-ről nem sokat lehet tudni: mindössze ez a kis darab maradt meg belőle, így nem igazán deríthető fel, hogy milyen állat is lehetett ez a 360-370 millió évvel ezelőtt élt lény.

Annyi bizonyos azonban, hogy ennél régebbi élőlénynél még nem találtak kifejlett végtagokat. Egyes tudósok viszont egyelőre még bizonytalanok abban, hogy a most megtalált felkarcsont egyáltalán valamilyen haltól vagy már egy négylábú szárazföldi állattól származik-e. Az is lehet, hogy egy bojtosúszóshal-szerű lény maradványát találták meg.

Hogyan kapcsolható a mostani felfedezés a többi ősállathoz?

Felmerült, hogy a legősibb szárazföldi lények, bizonyos rég kihalt őshüllők, vagy éppen az Ichthyostega csoport és az Elginerpeton-félék, illetve a halak közötti hiányzó láncszemek közé sorolható a most megtalált lelet. Számos ismert ősi maradványról egyébként vitatott, hogy hal volt-e, esetleg kétéltű vagy hüllő. Több élőlény egyetlen ilyen nagyobb csoportba sem sorolható bele (az Elginerpetonok és az Ichthyostegák például), minthogy a törzsfejlődés egyik zsákutcájának is bizonyulhattak. A leletek általában a 360-400 millió évvel ezelőtti korra tehetők.

A bojtosúszós halak ősei, illetve a hozzájuk hasonló lények már ebben az ősi korban megjelentek, és például az egyik közéjük tartozó fajnak is volt felkarcsontja, illetve annak megfelelő csontja – ez a Panderichthys, amely 378 millió éve élt. A Panderichthysnek egyébként külső orrlyukai voltak, mint a szárazföldi négylábúaknak, így sokan korábban azt hitték, hogy már ez is egy szárazföldi állat. Később azonban a tudósok a halak közé sorolták, hiszen még kopoltyúja volt, valamint úszói, nem pedig végtagjai.

A bojtosúszós halak és a tüdős halak
A tudósok korábban a bojtosúszós halakhoz hasonló lényeket tartották a szárazföldi gerincesek őseinek. A bojtosúszós halak közé tartozó maradványhal (Latimeria chalumnae) az Indiai-óceán déli részén néhol még ma is előfordul. A nevében előforduló elnevezés a dél-afrikai Chalumna folyóra utal, amelynek torkolata közelében 1938-ban felfedezték az első ilyen példányt. Az első szakértő, aki megvizsgálta a halat, az East London-i Múzeum (Dél-Afrika) specialistája, Marjorie Courtney-Latimer volt, így az ő emlékét is őrzi a rendszertani elnevezés.
A maradványhal különlegessége, hogy páros úszói minden irányba mozgathatóak, rövid nyélen ülnek, pikkellyel borítottak. A végtagok belső váza megegyezik a magasabb rendű gerincesek végtagvázának alapszabásával. Ennek a halnak a tüdeje elcsökevényesedett, zsírszövet tölti ki. Bár a 360 millió évvel ezelőtt megjelent bojtosúszós halak sem állhattak feltétlenül messze a szárazföldi állatoktól, a tudósok nagyobbik része jelenleg a tüdős halakat tartja a szárazföldi gerincesek őseinek.
A bojtosúszósok és a tüdőshalak is a csontos vázú halakhoz tartoznak rendszertanilag, de a tüdőshalak váza nem teljesen csontos, sok benne a porcos elem. (A porcos halak ősibbek, közéjük tartoznak a cápák és a ráják.) Orrüregük összenyílik ugyan a szájnyílással, de nem oly módon, ahogy a magasabb rendű gerinceseknél. Működő kopoltyúik vannak, de emellett a tüdejük is kialakul. A tüdő keringése hasonlít a magasabb rendű gerincesek kisvérköréhez, és a szív pitvara csaknem teljesen két részre osztott egy kötőszövetes lemez révén. Egyes állatok közülük a száraz időszakban az iszapba ássák be magukat, ahol egy levegővel telt kamrában töltenek közel fél évet. A kamrát járat köti össze a talaj felszínével. A nyugvó periódusuk alatt nem táplálkoznak, és csak légköri levegővel lélegeznek.
Források:
Cerberus.elte.hu
Austmus Fischfacts

Hozzászólások

Így hódították meg a mókusok a világot

Így hódították meg a mókusok a világot

A tudomány közel 300 mókusfélét ismer, az állatok a bolygó minden szárazföldi környezetében fellelhetőek a trópusoktól a fagyos térségekig. Vajon hogyan lettek ilyen sikeresek a rágcsálók?

Egy kankalinfaj nem bírja a klímaváltozás tempóját

Egy kankalinfaj nem bírja a klímaváltozás tempóját

A bókoló kankalin fennoskandináv alfaját (Primula nutans ssp. finmarchia) vizsgálta egy svéd-finn kutatócsoport a Helsinki Egyetem vezetésével.

Új módszerrel mutatható ki a méheket pusztító méreg

Új módszerrel mutatható ki a méheket pusztító méreg

A piretroidok nagyban hozzájárulnak a méhpopulációk csökkenéséhez, az anyagok észlelése azonban nem egyszerű feladat.

1,5 milliárd madarat mentett meg egy embereket védő törvény

1,5 milliárd madarat mentett meg egy embereket védő törvény

Az Egyesült Államok légtisztaságát szolgáló jogszabály nemcsak az emberi, hanem az állati egészség számára is fontosnak bizonyult.

A falak foglya

A falak foglya

A fotó Budapesten készült, egy belvárosi ház udvarán. A fa a kőrengetegben is él és tör az ég felé.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket