A méret a lényeg

Egy ragadozó emlősök körében végzett felmérés bebizonyította, hogy a pénisz mérete igen is számít, a rendkívül zord körülmények között élő állatoknál a tekintélyes méret a sikeres párzás kulcsa lehet.
Kanadai tudósok 122 ragadozó emlős fajnál vizsgálták a péniszcsont és az állat élőhelyének átlaghőmérséklete közötti kapcsolatot.
Azt találták, hogy a sarkokhoz közeli fajok testméretükhöz viszonyítva relatíve hosszabb péniszcsonttal rendelkeznek, mint a trópusokon élők.
(A péniszcsont, amely az embernél már hiányzik, petyhüdt állapotban is bizonyos merevséget kölcsönöz a hímvesszőnek, így a legkisebb izgalom hatására teljes behatolóképességet hoz létre, nincs szükség a hosszas előjátékra.)
A kutatók, akik eredményeiket az Oikos című szaklapban tették közzé, a jelenséget azzal magyarázzák, hogy a különböző klímájú területek hatására eltérő párosodási stratégiák alakultak ki.
Az elefántfóka és a rozmár esete a péniszcsonttal
Rozmár
A rozmárokhoz viszonyítva délebbre, kevésbé zord körülmények között élő elefántfókák nagy közösségekben élnek. A hímek harcot vívnak a nőstényekért, és háremet építenek.
A harc természetesen az erősebbnek, a nagyobb fizikai erő birtokosának kedvez, előfordul, hogy akár 2.300 kilogrammra is megnőnek. A hasonlós súlyú állatokhoz viszonyítva azonban az elefántfókák péniszcsontja rövid.
Ezzel szemben az északabbra, keményebb körülmények között élő rozmárok ritkán érik el az 1.700 kilogrammot, de péniszcsontjuk akár 60 centiméter is lehet. Ezzel abszolút és relatív értelemben is a legnagyobb hímvesszőjű állatok közé tartoznak.
A zord sarki időjárásban a rozmárok magányosak, vagy csak kisebb csoportokba verődnek, nem harcolnak a nőstényért, relatíve kevesebb alkalmuk van a párosodásra. Ilyen körülmények között a nagyobb péniszcsont előny: lehetővé teszi ugyanis, hogy a hím a spermáit minél inkább a nőstény petesejtjeinek közelébe jutassa.