Tanuljunk kommunikálni a csimpánzoktól
Egy brit zoológus csoport szerint, ha az emberek legközelebbi rokonukhoz, a csimpánzhoz hasonlóan viselkednének, sokkal sikeresebbek lennének a kommunikációban.
A brit Zoológus Társaság olyan önkénteseket keres, akik szeretnének „csimpánzul” beszélgetni hétköznapi életükben, munkahelyükön, családjuk körében.
Hogy mondjuk csimpánzul?
De milyen is a csimpánz beszéd? A társaság útmutatója szerint, ha valaki a hatalmát szeretné éreztetni, lengesse karját, lóbáljon lazán különféle tárgyakat és húzza ki magát, amilyen nagyra csak tudja.
Ha valaki a baráti kapcsolatait ápolja, fejezze ki kötődését kurkászással, azaz a másik jótékony vakargatásával.
A főnököt a munkahelyen az értelmetlen köszönés helyett, célszerűbb egy elgondolkodó morgással köszönteni. Ha a dolgok kezdenének rosszra fordulni, akkor pedig az izzadás helyett célszerűbb egy stresszoldó, éles hangú „oo oo oo” – t kiáltani.
Felesleges a főnököt a háta mögött szidni, érdemesebb kifejezni, hogy tartunk, félünk tőle. Ezt fejhajtással, meglapulással, valamint ajkaink felhúzásával, és ezáltal fogaink lecsupaszításával tehetjük meg.
A barátokat hellózás helyett szélesre tárt karokkal és hangos „huh huh huh” kiáltással is lehetne köszönteni.
Szavak helyett érzelmek
A zoológusok néhány száz önkéntesre várnak, akiknek az lesz a feladatuk, hogy a hétköznapi emberi reakcióikat egy időre lecseréljék a csimpánz nyelvre, és ennek sikeréről-kudarcairól beszámolót készítsenek.
A csimpánz a legközelebbi rokonunk, a génállományunk 98 százaléka közös, és nem csupán genetikailag, viselkedés terén is számos közös vonásunk van.
A zoológusok koncepciója szerint az emberek nem megfelelően kommunikálnak. Szavakat mondanak egymásnak, de érzelmeiket nem fejezik ki. Az állatvilágban szintén létezik a munkahelyhez hasonló hierarchia. A vadon élő csimpánzok legalább 32 különféle hangjelzést ismernek. A zoológusok szerint a csimpánz beszéd segítségével az önkéntesek a kommunikáció alapjait sajátíthatják el.
Sasként vadászott, keselyűként táplálkozott az új-zélandi óriás sas
Új-Zéland legendás madara, a Haast-féle sas a legnagyobb ismert sasféle volt, ám kb. 600 éve kihalt, ezért nem sokat tudunk az életmódjáról.
A verebek réme a karvaly
Az avatott szemlélő a levegőben keringő ragadozómadarak között egyre több karvalyt pillanthat meg így december tájékán. Sok esetben, mint egy árnyék, alacsonyan átsiklik a kertek, falusi porták felett.
Instagramon fedeztek fel egy új kígyófajt
Az állat a Himalájában él, és egy egyetemista bukkant rá otthona közelében a Covid miatti kényszerszünetben.
Ez a norvégiai farkas már más
Már az 1970-es években kihalt a norvég farkas, a ma Norvégiában és Svédországban található ragadozók valójában Finnországból származnak - állapította meg egy, a genetikai állományt vizsgáló kiterjedt kutatás.
Ön is szavazhat az év természetfotójára
A 25 döntős kép közül a közönség is kiválaszthatja kedvencét.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
