Tanuljunk kommunikálni a csimpánzoktól
Egy brit zoológus csoport szerint, ha az emberek legközelebbi rokonukhoz, a csimpánzhoz hasonlóan viselkednének, sokkal sikeresebbek lennének a kommunikációban.
A brit Zoológus Társaság olyan önkénteseket keres, akik szeretnének „csimpánzul” beszélgetni hétköznapi életükben, munkahelyükön, családjuk körében.
Hogy mondjuk csimpánzul?
De milyen is a csimpánz beszéd? A társaság útmutatója szerint, ha valaki a hatalmát szeretné éreztetni, lengesse karját, lóbáljon lazán különféle tárgyakat és húzza ki magát, amilyen nagyra csak tudja.
Ha valaki a baráti kapcsolatait ápolja, fejezze ki kötődését kurkászással, azaz a másik jótékony vakargatásával.
A főnököt a munkahelyen az értelmetlen köszönés helyett, célszerűbb egy elgondolkodó morgással köszönteni. Ha a dolgok kezdenének rosszra fordulni, akkor pedig az izzadás helyett célszerűbb egy stresszoldó, éles hangú „oo oo oo” – t kiáltani.
Felesleges a főnököt a háta mögött szidni, érdemesebb kifejezni, hogy tartunk, félünk tőle. Ezt fejhajtással, meglapulással, valamint ajkaink felhúzásával, és ezáltal fogaink lecsupaszításával tehetjük meg.
A barátokat hellózás helyett szélesre tárt karokkal és hangos „huh huh huh” kiáltással is lehetne köszönteni.
Szavak helyett érzelmek
A zoológusok néhány száz önkéntesre várnak, akiknek az lesz a feladatuk, hogy a hétköznapi emberi reakcióikat egy időre lecseréljék a csimpánz nyelvre, és ennek sikeréről-kudarcairól beszámolót készítsenek.
A csimpánz a legközelebbi rokonunk, a génállományunk 98 százaléka közös, és nem csupán genetikailag, viselkedés terén is számos közös vonásunk van.
A zoológusok koncepciója szerint az emberek nem megfelelően kommunikálnak. Szavakat mondanak egymásnak, de érzelmeiket nem fejezik ki. Az állatvilágban szintén létezik a munkahelyhez hasonló hierarchia. A vadon élő csimpánzok legalább 32 különféle hangjelzést ismernek. A zoológusok szerint a csimpánz beszéd segítségével az önkéntesek a kommunikáció alapjait sajátíthatják el.
Telelő bajszos sármányok
A téli időszakban évről-évre megjelennek a Tapolcai-medencében és a Keszthelyi-hegységben a bajszos sármányok (Emberiza cia).
Bársonyatkák, a szinte láthatatlan segítők
Alapos megfigyelés (és jó látás, vagy egy jó nagyító) révén gyakran vehetünk észre ízeltlábúakon egészen apró piros pontocskákat, amelyekről ránézésre se nehéz megállapítani, hogy nem az adott állat részei. Ezek olyan élősködő atkák, amelyek az adott rovar vagy pók testnedveit szívogatják. Az apróságok általában valamilyen bársonyatka (más néven bíboratka) fiatal egyedei, úgynevezett nimfák. Ha sikerül olyan nagyításban megfigyelni őket, hogy a lábaikat megszámláljuk, akkor ez alapján el tudjuk dönteni egy atkáról, hogy felnőtt egyed vagy nimfa van-e előttünk: a kifejlett állat 8 lábbal rendelkezik, a fiataloknak viszont csak 6 jutott.
Szarvasbőgés és az őszi látnivalók a börzsönyi kéken
A szarvasok párzási időszaka a Börzsönyben később kezdődik, és tovább is tart, mint Gemencen. Kisinócon volt szerencsénk megfigyelni őket, és számos az Országos Kéktúra útvonalát övező érdekességet.
Így találja meg a hó alatt a zsákmányát a bagoly
A szakállas bagoly (Strix nebulosa) az északi félteke sarkvidék körüli területein elterjedt, igen nagy termetű bagolyfaj, amely képes a hó alatt megbúvó zsákmányt is észrevenni és elfogni.
Budapesti hajdani növényritkaságok
Fővárosunkban és környékét már a 1700-as évek közepén is neves botanikusok kutattak, gyűjtöttek, így például Winterl Jakab (1739-1809), és Sadler József (1791-1849).
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
