A kipusztulás szélére került a vörös kenguru

2004.05.05.Admin

National Geographic Magyarország

A vadászat és a szárazság annyira megtizedelte az óriás vörös kengurukat, hogy akár tíz éven belül eltűnhetnek a Föld színéről – figyelmeztetett az ausztrál környezetvédelmi szervezet, a Wildlife Protection Association (WPA).

Pat O’Brien, a szervezet elnöke szerint több kengurufaj is veszélyben van, de míg a szürkék túlélhetik az irtást, addig a vörös kenguru – a világ legnagyobb erszényese – kipusztulás elébe néz. A vörös kengurukat – vadászati szaknyelven – a „túlzott szelektálás”, magyarán szólva az agresszív irtás veszélyezteti. „Ha nem állítják le azonnal ezt a folyamatot, tíz éven belül kipusztulnak” – vélekedett O’Brien az AFP hírügynökség szerint.

Nemcsak ritkulnak, hanem gyengülnek is

A WPA adatai szerint a kenguruk irtása immár nagyobb arányú, mint a természetes szaporodásuk. Azonban nem egyszerűen a kenguruk ritkítása okozza a gondot O’Brien szerint. A vadászok ugyanis a legerősebb egyedeket lövik ki általában, így a gyengébb, satnyább erszényesek élik túl a „mesterséges, emberi beavatkozást” a természet rendjébe.

Ezáltal a kenguruk genetikai állománya is legyengül, egyre kisebb egyedek maradnak ugyanis életben. Mindezen kívül nagyon nehéz felmérni a vadászat és a szárazság okozta pusztítást, minthogy a kenguruk távoli, elhagyatott helyeken élnek, s ezért nagyon nehéz a populáció csökkenését regisztrálni.

Az ausztrál természetvédelmi minisztérium által a kenguruk irtására megállapított kvóta tavaly elérte a 6, 55 millió egyedet. A kormány 1999-es adatai szerint a három legfontosabb kenguru csoport – a vörös, a keleti szürke és a nyugati szürke – összlétszáma 30 millióra tehető.

Még a hústermelők is panaszkodnak

A vadászaton kívül, a kengurukat tovább tizedelte az elmúlt években Ausztrália középső és keleti részét sújtó rendkívüli szárazság. A kenguruhús termelők is aggodalmukat fejezték ki az állatok számának nagy mértékű csökkenése miatt Dél-Ausztrália és Új-Dél-Wales szövetségi államok területén. E csökkenés a szárazság és a túlzott vadászat összetett hatásaival magyarázható – még a hústermelők szerint is!

A vörös kenguruk – vagy teljesebb nevükön: óriás vörös kenguruk – a legnagyobb erszényes fajhoz tartoznak a Földön. Magasságuk 1, 6 méteres, súlyuk pedig elérheti a 90 kilogrammot is. Mint ahogy a többi kenguru, ezek az állatok is általában kisebb csoportokban élnek, amelyek létszáma tíz körül alakul.

O’Brien szerint valamivel jobb a szürke kenguruk helyzete, jóllehet ezeket is ritkulás fenyegeti. Alighanem csak olyan „szürkék” maradhatnak életben, amelyek változtatnak eddigi szokásaikon, és csak kisebb csoportokba tömörülnek, és sokkal satnyábbak, gyengébbek lesznek, nehezebb célpontot kínálva a vadászoknak.

Bársonyatkák, a szinte láthatatlan segítők

Alapos megfigyelés (és jó látás, vagy egy jó nagyító) révén gyakran vehetünk észre ízeltlábúakon egészen apró piros pontocskákat, amelyekről ránézésre se nehéz megállapítani, hogy nem az adott állat részei. Ezek olyan élősködő atkák, amelyek az adott rovar vagy pók testnedveit szívogatják. Az apróságok általában valamilyen bársonyatka (más néven bíboratka) fiatal egyedei, úgynevezett nimfák. Ha sikerül olyan nagyításban megfigyelni őket, hogy a lábaikat megszámláljuk, akkor ez alapján el tudjuk dönteni egy atkáról, hogy felnőtt egyed vagy nimfa van-e előttünk: a kifejlett állat 8 lábbal rendelkezik, a fiataloknak viszont csak 6 jutott.