Forrófejű egysejtű, avagy a hőtűrés csimborasszója

A nem hivatalosan 121-es törzsnek (Strain 121) nevezett mikróba természetes élőhelye 2, 4 kilométer mélyen az óceán fenekén, egy ásványokban gazdag, forró vizet kibocsátó hőforrás falán található.

A közelmúltban Derek Lovley, a Massachusetts Egyetem mikrobiológia professzora és Kazem Kashefi, az intézet kutatója egy hőforrás falából izolálták a 121-es törzset. Az egysejtű annak köszönheti nevét, hogy a 121°C-ra felmelegített orvosi sterilizáló berendezésben, az autoklávban töltött 15 percnyi melegedés után nem csupán életben maradt, hanem még szaporodóképességét is megőrizte.

121°C-on az eddig ismert összes élőlény elpusztult, éppen ezért is alkalmazzák az autoklávot gyógyászati sterilizálásra. Az eddigi csúcstartó a Pyrolobus fumarii nevű hőtűrő egysejtű volt, amely 113°C-ig maradt életben.

A 121-es törzs hivatalos elnevezése nehézségekbe ütközik, mivel ahhoz, hogy egy új fajt bejegyezzenek, legalább két törzsnek kell a tudományos kutatások számára rendelkezésre állnia.

E különlegesen magas hőtűrésű törzsnek azonban az átlagostól nagymértékben eltérő táptalajigénye van: tápláléka feldolgozáshoz vasra van szüksége, és a hőmérséklet emelkedésétől eltekintve nagyon érzékeny a környezet különféle változásaira, így jelenleg egyetlen törzs van csupán laboratóriumi körülmények között életben.

Lovley szerint nem a 121-es a legmagasabb hőtűrésű egysejtű, és feltett szándéka, hogy megtalálja a túlélés további nagymestereit is.