Rozsdabarna naptejjel védi magát a víziló

A japán Kyoto Gyógyszerészeti Egyetem kutatói meghatározták a vízilovak jellegzetes színes verejtékének összetételét.

Az olajos váladék két instabil, egy vörös és egy narancssárga színű pigmenttől színeződik el. Mindkettő véd a Nap káros sugaraitól, sőt a vörös pigmentnek antibakteriális hatása is van: meggátolja a kórokozók elterjedését az állat testén, valamint elősegíti a harcokban szerzett sebek begyógyulását. A kutatók a Nature legfrissebb számában tették közzé kutatásuk eredményeit.

Félnapokat tölt a vízben

A növényevő víziló éjszaka, a napsugárzást elkerülve merészkedik hosszabb időre a szárazföldre, és ilyenkor táplálkozik. Hajnalban azonban már visszatér a vízbe, és hosszú időn keresztül dagonyázik.

A nagytestű állatnak az alacsony tápértékű élelemből sokszor és hosszan kell táplálkoznia. Mivel a napközben elfogyasztott vízinövények nem képesek étvágyát kielégíteni, kénytelen napközben is rövidebb időre kimászni a vízpartra.

Természetes napvédő

Az állatvilágban hagyományosan használt napvédők, mint például a szőr, nem praktikusak egy félnapokat vízben töltő állatnak – nem csoda, hogy a víziló is szőrtelen.

A Nap ellen azonban védekezni kell: így a víziló, ha napközben huzamosabb ideig a vízen kívül tartózkodik, hígan folyó barnásvörös váladékot választ ki. Ez a természetes bőrápoló nem csak a káros napsugaraktól védi meg az állatot, hanem elősegít a testhőmérséklet szabályozást, valamint gátolja a kórokozók elszaporodását is.

A japán kutatócsoport vízilovaktól gyűjtött minták alapján megállapította a verejték összetételét. A kutatók vörös ( ún. hipposzudorsav) és narancssárga (norhipposzudorsav) pigmentet mutattak ki a mintákban. Mindkét pigment véd a Nap ellen, sőt, a vörös még antibiotikumként is hasznos – kis koncentrációban ugyanis kétféle kórokozó elterjedését is megakadályozza az állat bőrén. Ez a vízilovaknál különösen hasznos, hiszen életük állandó harc, testük pedig csupa seb.