Az állatvilág legodaadóbb apái
Néhány állatfaj esetében a hím a nőstényt messze felülmúlva segíti az utódok – és velük saját génjei -fönnmaradását.
Egy ausztrál kétéltűfaj, a csípőtasakos béka nősténye nagyjából 20 petét rak. Ezután a nőstény nem törődik a petékkel, hanem angolosan távozik, sőt esetleg keres egy új párt, hogy további petéket rakjon. A mindennapi teendők ellátását a hím veszi át.
A hím béka több napon át figyeli, amint a petékből apró ebihalak kelnek ki. Azután egyenesen beül a frissen kikelt ebihalak közé. Az ebihalak addig úszkálnak apjuk háta körül, amíg meg nem találják azt a két nyílást, amelyek a hím oldalán lévő tasakokba nyílnak. A tasakban az ebihalak abból élnek, ami a petéjük szikanyagából megmaradt. Néhány héttel később apró, de kifejlett békákként ugranak ki apjuk zsebéből, és mennek a saját útjukra.
Más békafajokon is található a fejlődő utódok gondozására alkalmas tasak, ám ismereteink szerint a csípőtasakos béka az egyetlen, amelynél a hím cipeli a terhet.
Az odaadó csikóhalak
A csikóhal-apáknak még szorosabb a kapcsolatuk a jövendőbeli utódokkal. A csikóhalnál a nőstény a hím hasán lévő különleges tasakba rakja le ikráit, amelyeket aztán a hím megtermékenyít. Ezután a fejlődő embriók befúrják magukat a hím zsebében található lépszerű képződményekbe.
„Alighanem a csikóhalak a legjobb példái az apai utódgondozásnak az állatvilágban” – nyilatkozta a National Geographic.com-nak Heather Masonjones, a floridai Tampa egyetemének biológusa. „A hím csikóhalak utódaikkal alkotott kapcsolata kissé olyan, mint a méhlepényes emlősöké.” A hím zsebében a kapcsolat révén oxigénhez jutnak a fejlődő csikóhalak, és így távozik szervezetükből a salakanyag.
Koplaló apák
Az embernél a várandós kismamának néha farkasétvágya van a terhesség alatt, a hím keményfejű törpeharcsának azonban fékeznie kell a mohóságát, ha azt akarja, hogy az utódai életben maradjanak. Ez az atlanti-óceáni faj, amely a Cape Codtól Mexikóig honos, akár 48 üveggolyó méretű ikrát is hordhat a szájában – ez az ún. szájköltés – 60 napig, amíg az utódok ki nem fejlődnek. Elképzelhető, milyen nehéz lehet e halak számára a táplálkozás. Egyébként sok más halfaj is aktív szerepet játszik a peték gondozásában.
A madarak közül a császárpingvint érdemes kiemelni. E fajnál az apák gondozzák és költik ki a tojásokat, miközben a nőstény pingvinek kiúsznak a tengerre táplálkozni. A hímek több mint két hónapot töltenek a lábuk közt cipelt tojások kikeltésével a kegyetlen antarktiszi tél hidegében. Összebújnak a többi hímmel, hogy a legkevesebb hőt és energiát veszítsék. A feladatra készülődéskor a hímek 40 kilogrammosra híznak meg. A kéthónapos kotlás alatt testtömegük felét leadják. A szélsőséges szülői gondoskodáson felül a császárpingvinek a madárvilág merülőbajnokai is: akár 500 méterese mélységbe is képesek lebukni
Gondoskodó főemlősök
Az emlősök között valószínűleg a dél-amerikai selyemmajmok érdemlik ki a legelkötelezettebb apa címet. A nőstény selymmajmok néhány héttel a megszületésük után kezdenek elhúzódni a két kölyküktől. Ekkor lépnek színre a hímek. Ők hordozzák, etetik és gondozzák a kölyköket – az idősebb testvérek segítségével –, sőt még bábaként is segédkezhetnek az elléskor: tisztogatják és nyalogatják az újszülött selyemmajmokat.
A selyemmajmom apák nagyfokú részvételének az utódgondozásban az lehet az egyik oka, hogy az anyát nagyon megviseli az ellés: a két kölyök tömege az anya tömegének negyedét teszi ki. Ez olyan, mintha egy 55 kg-os asszony egy 14 kg-os babának adna életet. Ráadásul a nőstény két héttel később már újra vemhes. Más fajokkal ellentétben, ahol a szoptatás egyfajta időleges fogamzásgátlásként is működik, a nőstény selyemmajmok rögtön vemhessé válhatnak.
Főemlőskutatók vizsgálták a hím selyemmajom szülői hozzáállása és a hormonháztartása közti kapcsolatot. A hím vizeletében található tesztoszteron szintjének elemzéséből kiderítették, hogy a nőstény megtermékenyülése után a hím tesztoszteronszintje a felére csökken. Az apák részéről az utódgondozásba fektetett energiát valószínűleg befolyásolja a tesztoszteronszintjük.
Az állatvilágban az apák nemigen kapnak hálát utódaiktól az erőfeszítéseikért. Jutalmuk csupán az, hogy génjeik közül továbbörökítenek néhányat.