Hány ragadozómadár él hazánkban?

Barna kánya (Milvus migrans)

A barna kánya állomány felmérését nehezíti, hogy elsősorban vizes élőhelyek közelében, ártéri erdőkben, hullámterekben fészkelnek, és ezeket az élőhelyeket csak nehezen lehet megközelíteni. A becslések szerint az országos állomány 90-100 pár.

Vörös kánya (Milvus milvus)

Az ötvenes években a középhegységekben még szórványosan fészkelt, a hetvenes években azonban lakott fészket már nem ismertek hazánkban a szakemberek. 1990-ben azonban Baranyában megtelepedett néhány pár, az országos állomány 6-10 párra becsülhető.

Rétisas (Haliaaetus albicilla)

Az országos állományt 118-130 párra becsüli a szakosztály, 2002-höz viszonyítva 20 párral nőtt az állomány. 2003-ban 78 sikeres költésből összesen 130 fióka repült ki sikeresen.

Kígyászölyv (Circaetus gallicus)

A hazai állomány az elmúlt években ismeretlen okból folyamatosan csökken, valószínűleg többek között az aszályos időjárás sem kedvez a költő pároknak. Az országos állományt 40-50 párra becsülik.

Hamvas rétihéja (Circus pygargus)

2003 száraz nyara nem kedvezett a költő pároknak. A mocsárrétek igen hamar kiszáradtak, a gabona rendkívül alacsony szárú maradt, nem nyújtott kelő takarást a fészkek számára. Ezzel magyarázható a rendkívül magas, valószínűleg még tojáskori predáció. A hazai becsült állomány 200-220 pár.

Békászó sas (Aquila pomarina)

A hazai állomány jelentős része az Északi-középhegységben fészkel. A táplálkozási területein a hagyományos külterjes legeltetés helyett egyre inkább előnyben részesítik az intenzív állattartást. Ennek eredményeképpen fogyatkozóban vannak az ürgepopulációk, a sasok táplálékszerzési lehetőségei szűkülnek. Az országos állományt 40-45 párra becsülik.

Parlagi sas (Aquila heliaca)

2003-ban összesen 71 territóriumban figyelt meg a szakosztály parlagi sasokat, amelyből 7 pár új volt. 65 revírben a sasok párban foglaltak fészket és közülük 58 pár kezdte meg a kotlást. 43 sikeres pártól végül 69 fiatal repült ki. Az országos állomány 70-80 párra tehető.

Szirti sas (Aquila chrysaetos)

Az országos állományt 5 párra becsüli a szakosztály, elvétve a Zemplénben, Bükkben lehet őket látni.

Kék vércse (Falco vespertinus)

A kilencvenes évektől a hazai állomány folyamatosan csökken, védelmük 2003-ban kiemelt figyelmet kapott. Az országos állomány 800-900 párra tehető, amelynek több mint fele a Hortobágyi Nemzeti Park területén fészkel.

Kerecsensólyom (Falco cherrug)

Az országos állományt 145-150 párra becsülik, tavaly új párok Győr-Moson-Sopron és Békés megyében telepedtek meg. A szakosztály 2003-ban 52 darab mesterséges fészket helyezett ki kerecsensólymoknak.

Vándorsólyom (Falco peregrimus)

A vándorsólyom különféle negatív tényezők hatására mint költőfaj a hatvanas évek elején eltűnt hazánkból. 1997-ben a Pilisben azonban egy pár megtelepedett és sikeresen költött. Az országos állományt 7 párra becsülik.

Uhu (Bubo bubo)

Az uhu állománya kis mértékben emelkedik, újabb párok megtelepedésére lehet számítani, elsősorban síkvidéken. Országos szinten 16 sikeres költésből 36 fiatal repült ki tavaly. Az országos állományt 35-40 párra becsülik.

Fekete gólya (Ciconia nigra)

A fekete gólyának a ragadozó madarakéhoz hasonló fészkelési szokásai vannak, ezért védelmét szintén a szakosztály koordinálja. Az ismert fészkelési adatok alapján az országos állomány 250 fészkelő párra tehető. 2003-ban a költési eredmények egyes területeken katasztrófálisak voltak.

Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület