Furcsa dolgok történnek az Északi-tengernél
Miközben a földközi-tengeri halfajok egyre északabbra tűnnek fel, az északi-tengeri tőkehalállomány gyorsabban fogyatkozik, mint ahogy az a túlhalászással megmagyarázható lenne. Bajban vannak a tengeri madarak is: az északi sirályok száma jelentősen csökkent, a lummák éheznek.
A nyár elején több száz, a viharmadárfélék közé tartozó sirályhojsza tetemét sodorta a tenger a brit partokhoz. A vizsgálatok szerint a madarak éhen haltak.
Minden mindennel összefügg
A biológusok úgy vélik, a fenti események összefüggenek egymással.
A feltételezések szerint az eseménysor az északi-tengeri planktonállományban bekövetkezett radikális változással kezdődött – amiért a globális felmelegedés a felelős.
A plankton a nyílt vízben szabadon lebegő mikroszkópikus élőlények összessége, amelynek helyváltoztató képessége minimális, így tehetetlenül sodródik az áramlásokkal. A planktonikus élőlények jelentőssége parányi méretük ellenére igen nagy.
A fitoplankton (növényi plankton) apró moszatok együttese. Fotoszintéziséhez fényre van szüksége, ezért a felszíni vizekben fordul elő. A fitoplantonban zajlik a Földön végbemenő fotoszintézis 50 százaléka. Az állati planktonnal, a zooplanktonnal egyetemben az óceáni élelemlánc alapját képezi.
Felmelegedett a víz
Az elmúlt húsz évben ezek a parányi élőlények óriási változáson mentek keresztül az Északi-tengeren. Az 1980-as években az Északi-tenger még hidegvízi ökoszisztémának számított, ám a kilencvenes években átalakult melegvízivé – írja a BBC Online. A hidegvízi planktonfajok északabbra vándoroltak, helyükön szubtrópusi fajok jelentek meg.
Néhány, kora tavasszal virágzó planktonfaj drámai csökkenése jelentős hatást gyakorolt a tápláléklánc további elemére is. Számos állatfaj táplálkozott ezekkel a planktonikus fajokkal, sőt megjelenésüket kifejezetten a kora tavaszi időpontra időzítették. Ezek a fajok, például bizonyos halak ivadékai, most éheznek, tömegesen pusztulnak. Csakúgy mint azok a halfajok (pl. angolnafajok), amelyek ezekkel a halivadékokkal táplálkoztak, valamint azok tengeri madarak (pl. sirályok), amelyek étlapján előkelő helyen szerepelnek a fenti halfajok.
A változások pontos hatásmechanizmusa egyelőre nem ismert. A kutatók mindenesetre szükségesnek tartják a planktoncsökkenésnek, az angolnaállomány fogyásának és a madárállomány pusztulásának vizsgálatát összekapcsolni – így talán fény derülhet az összes rejtélyre.