Planktonnal a globális felmelegedés ellen

Nyaranként, amikor a Nap sugarai, különösképpen a káros ultraibolya sugárzás nagy intenzitással eléri a víz felszíni rétegeit, a plankton nagy tömegben károsodik, illetve elpusztul. A károsodott parányi élőlények ilyenkor dimetil-szulfo-proprionátot (DMSP) termelnek és bocsátanak környezetükbe, amelyről a kutatók úgy vélik, hogy megerősíti a planktonikus élőlények sejtfalát, sejthártyáját. A környezetbe diffundáló anyag jelentős részét pedig a baktériumok dimetil-szulfiddá (DMS) alakítják át.

A dimetil-szulfid a légkörbe szűrődve reakcióba lép annak oxigéntartalmával, és különböző mértékben oxidált kénszármazékokat képez. A kénszármazékok, a levegő és a DMS kölcsönhatásából apró, porszerű részecskék jönnek létre. Ezek mérete és felszíne kiválóan megköti a légkör víztartalmát, így a részecskék felszínére víz kondenzálódik. A víz kondenzálódását pedig már a felhőképződés első lépésének tekinthetjük. Az ily módon megszülető felhők már hatékonyan szűrik a Nap káros sugarait.

Bolygónyi laboratórium

A kutatók laboratóriumi körülmények között évek óta vizsgálják a folyamatot, de ezek az első eredmények, amelyek természetes viszonyok között, – a Sargasso-tengerben a Bermuda-szigetek partjainál -, is igazolják az elképzelés létjogosultságát. Korábbi kutatások már bebizonyították, hogy a felhőképző anyagok mennyisége a tengerekben nyaranként a legmagasabb, míg a plankton mennyisége ekkor a legalacsonyabb, és a káros UV sugárzás is ilyenkor hatol be legnagyobb mértékben a felszíni vízrétegekbe.

A fitoplankton eloszlása

A meleg hónapokban a víz felső, 25 méternyi rétege is felmelegszik, míg a mélyebb rétegek hőmérséklete állandó marad.

A hidegebb víz tartalmazza azonban az apró planktonikus élőlények tápanyagainak döntő részét.

A melegebb és a hidegebb vízrétegek alig keverednek egymással, így a parányi élőlények relatív tápanyaghiányba, azaz stresszhelyzetbe kerülnek, ami szintén elősegíti a további DMS-képzést. A DMS-szint a mérések szerint júniustól szeptemberig a legmagasabb. A kutatócsoport eredményei alapján ebben az időszakban a DMS-szint változásait 77 százalékban az ultraibolya sugárzás változásai indukálják. Az eredméy megdöbbentő, hiszen egy ennyire soktényezős rendszerben általában nem megszokott, hogy csupán egy faktor ilyen nagy hányadban uralja a folyamatokat.

Gyorsabb, mint az üvegházhatás

A kutatókat az is meglepte, hogy a DMS -körforgása körülbelül három-öt nap, ami azt jelenti, hogy az anyag termelésével a plankton igen rövid reakcióidővel képes választ adni környzetének változásaira. Ez, tekintve például az üvegházhatásért leginkább felelősnek tartott széndioxid-körforgás több évtizedes léptékét, bámulatosan gyors és hatékony reagálást jelent.

Miután a folyamat alapjaira fény derült, a következő lépésben a kutatók számítógépes modellek segítségével próbálják majd felmérni a plankton tevékenységének hatását a globális időjárásra. A felfedezés tétje óriási, hiszen elképzelhető, hogy az üvegházhatás miatt lassan felmelegedő bolygónk globális időjárási folyamatai pozitív irányba is befolyásolhatók.