Fraktálszerű tengeri lény kövületére bukkantak

Az ediacarium névre keresztelt korszak a földtörténeti óidőt, a paleozoikumot közvetlenül megelőző periódus. Mintegy hatszázmillió évvel ezelőtt kezdődött, s pár tízmillió évig tartott. Az ediacarium arról híres, hogy bolygónkon ekkor jelentek meg az első gerinctelen, szilárd váz nélküli, bonyolultabb szervezetek.

Az ediacariumból eddig fellelt minden kövület tulajdonképpen teljesen laposra nyomódott, a ritka kivételek pedig csak hiányos állapotban maradtak fenn. Emiatt vita is bontakozott ki a tudós társadalomban, hogy vajon e kor élőlényeinek a későbbiekkel való kapcsolata azért nem igazolható, mert a fennmaradt kövületek nem örződtek meg használható formában, vagy az ediacarai fauna valóban az evolúció félresikerült próbálkozása volt, ezért a kor élőlényei mind kihaltak.

Az új kövületet különlegessége, hogy rendkívül jó, három dimenziós állapotban maradt fenn, azaz úgy, ahogy az élőlény valóban kinézhetett. A kutatók szerint röviddel azután, hogy sár temette be az élőlényt, a közelben egy vulkán tört ki, amely vastag üledékkel fedte be, és óvta többszáz millió éven keresztül a kövületet.

Az élőlénynek fraktálszerű, leginkább páfránylevélre emlékeztető formája volt. A “páfrány” levelei apró csövecskékből álltak, amelyek újra és újra elágaztak. A lény felépítése egészen bonyolult: az egyes csövecskéket levelekbe gyűjtötte, azokat pedig egy nagyobb struktúra tartotta össze. Minden levélke néhány centiméter hosszú volt, a leveleket egy félmerev szerves váz fogta egybe.

Az élőlény sem nem állat, sem nem növény. (Az ebből a korból származó kövületek 80 százaléka ilyen fajokat rejtett.) Nem volt képes helyváltoztatásra, és nem rendelkezett szaporodásra specializált szervvel – feltehetően egy „levélke” ledobásával szaporodott. Valószínűleg a sokkal mozgékonyabb élőlények megjelenésekor tűnt el, illetve ezek táplálékává váltak. A kutatók szerint 542 millió évvel ezelőtt halhatott ki.