Churchill a háború alatt is a majmok szaporodásán aggódott

A Brit Nemzeti Levéltár most nyilvánosságra hozott anyagainak – háborús és a háborút követő időkből származó levelezések, feljegyzések – közös vonása, hogy központi témájuk a gibraltári berbermajmok populáció sorsa.

Sorskérdés

Bár a levelezések hangneme könnyed, szellemes, a makákók sorsa óriási jelentőségű kérdés volt. A legenda szerint ugyanis ha a berber makákók eltűnnek, Nagy Britannia elveszíti uralmát a dél-spanyolországi partoknál húzódó apró sziget és a Gibraltári-szoros felett.

Így érthető, hogy Churchillt aggasztotta a berber makákók populációjának hanyatlása. A gyarmat miniszteréhez írott levelében úgy vélekedett, hogy a populáció fennmaradásához, legalább 24 egyedre van szükség. „Lépéseket kell tennünk, hogy a populáció létszámát erre a szintre felhozzuk, és meg is tartsuk” – írja levelében Churchill.

Szerencsére a berbermakákók populációja és a gyarmat is túlélte a háborút. London azonban később is ügyelt a majmokra: félévente jelentést kért a populáció egyedszámáról, és fenntartásukhoz majmonként napi 9 pennyvel járult hozzá.

1967-ben azonban újra sötét felhők gyülekeztek. A gibraltári makákók ismét a figyelem középpontjába kerültek a brit Külügyminisztériumban. London a két kolóniára osztott makákók egyenlőtlen nembéli eloszlása miatt aggódott.

Impotens hímek

Gibraltár akkori kormányzója és Londonban a gyarmati kérdésekkel foglalkozó egyik főhivatalnok, Saville Garner az alábbi táviratokat váltotta ügyükben:

„Nyugtalankodunk a főemlősök miatt/ Tanulmányoztuk a populáció méretét és az egyedeket” – írja Saville Garner 1967-ben.

A londoni hivatalnok úgy látta, hogy a nemek közötti egyenlőtlen eloszlás következtében az egyik kolóniában, – ahol kilenc nőstényre öt hím jutott -, a nőstények kénytelenek leszbikusságba menekülni, míg a másik közösségben a „hímek impotens dilinyósok lehetnek”.

Válaszlevelében Sir Gerald Lathbury, Gibraltár kormányzója igyekezett csillapítani az aggodalmakat: „Örömmel tölt el/ Churchilli aggodalma/ Hogy a majmok egyenlőtlen eloszlásán változtassuk/ Miközben figyelmét Málta köti le/ – írja Lathbury, majd hangsúlyozza, hogy a hím gibraltári makákók, – amelyeket többnyire helyi hírességekről neveztek el –, szaporodóképességével nincs gond.

„Amíg itt van nekünk Joe, egyetlen nősténynek sem kell leszbikusnak lennie. És Harold és Herkules is, bár viszonylag fiatalok, tudnak egyet s mást az életről” – veszi védelmébe Lathbury a hímeket.

1970-ra a gibraltári berbermakákók létszáma már 32 volt, majd a nemek aránya szinte tökéletes (19 nőstény, 18 hím) lett. A gyarmat még mindig jelent London felé, jelenleg 160 makákó él a szigeten.

Az európai makákó

A berbermakákó az egyetlen makákófaj, amelynek elterjedési területe valaha Európára is kiterjedt. A többi makákó Ázsia keleti és déli részén él, berbermakákók pedig jelenleg Gibraltáron, Algériában, Tunéziában és Marokkóban találhatók.

A cingár berbermakákónak hosszúak és keskenyek a végtagjai, farka azonban csonkszerű. Testét dús, vöröses olajbarna bunda fedi, s ráncos arcát sűrű pofaszakáll övezi.