Épül Noé fagyott bárkája

A londoni Természettudományi Múzeum, a brit Zoológiai Társaság és a Nottingham Egyetem támogatásával épülő génbank célja, hogy a természetvédelmi szakembereknek segítséget nyújtson a fajok megmaradásáért folytatott küzdelmükben, illetve, hogy a fajok kihalásával ne vesszen el az a rengeteg információ, amelyet a faj a környezetéhez való alkalmazkodás terén felhalmozott.

Az előrejelzések szerint az elkövetkező harminc évben az ismert emlősfajok negyede, valamint a madárfajok tizede eltűnik a Föld színéről. Kihalásuk elsősorban a klímaváltozással és az élőhelyek elvesztésével magyarázható. Veszélyben vannak kevésbé népszerű és látványos állatfajok, így rovarok, pókok, férgek is. Körülbelül tízezer állatfaj áll közel a kihaláshoz, miközben vajmi keveset tudunk az élővilágban betöltött szerepükről. Eltűnésükkel űrt hagynak maguk után, és az utolsó egyed kihalásával több millió év során összegyűlt tudás, információ vész el. A Fagyott Bárka program célja tulajdonképpen biztonsági mentést készíteni e veszélyeztetett állatfajokról.

A programban résztvevő kutatók a veszélyeztetett fajoktól szövetmintákat vesznek, amelyeket azután rendkívül alacsony hőmérsékleten tárolnak. A tervek szerint hímivarsejteket is gyűjtenének az állatoktól, így a mintákat akár klónozásra is fel lehet használni a jövőben, bár a szervezők hangsúlyozzák, hogy ez nem elsődleges célja a programnak. A szövetekből akár százezer év múlva is kinyerhető ép DNS. A bárkára felkerülő első fajok a sárga csikóhal (Hippocampus kuda), a kardszarvú nyársasantilop (Oryx dammah), illetve a polinéziai Partula csiga. A bárkára szállítás fajonként 200 fontba kerül.