Aszfalt és szavanna az amazóniai esőerdő helyén

Július 27-29-e között zajlott a történelem eddigi legnagyobb környezeti felmérése, az Átfogó Amazóniai Bioszféra- és Légkör Vizsgálat (Large Scale Biosphere Atmosphere Experiment in Amazonia) elnevezésű, többéves kutatási program harmadik konferenciája a brazil fővárosban.

A 2006-ban záruló program 61 vizsgálatából 59 jelenleg is fut, ezek részeredményeiről számoltak be a konferencián összegyűltek. A jelentős részben a NASA által támogatott, és az amerikai űrkutatási hivatal infrastruktúráját (műholdfelvételek, számítógépes modellezés, légköri mérések) aktívan kihasználó kutatásban csaknem ezer tudós, köztük nyolc európai ország kutatói is részt vesznek.

Szavanna az esőerdő helyén

Az elmúlt két évtizedben gyorsuló ütemben folyt az amazóniai esőerdő irtása. Csak tavaly 24 ezer négyzetkilométernyi erdőt vágtak ki, illetve égettek fel – hangzott el a konferencián. Ilyen mértékű erdőirtás mellett 50-100 éven belül az esőerdő 60 százalékának helyén szavannákat találunk. Még a visszafogottabb forgatókönyvek szerint is ötven éven belül az esőerdő 20-30 százalékának helyét foglalja el majd füves pusztaság. 1960 óta egyébként az erdő 15 százalékát irtották ki.

A fakitermelés, felégetés miatt a régió éghajlata egyre szárazabb, növekszik a hőmérséklet, és csökken a csapadékmennyiség. Az amazóniai esőerdők klímaváltozásának, a terület feletti vízgőzmennyiség csökkenésének, és a felhőképződés megváltozásának globális hatásai vannak – hangsúlyozták a konferencián.

Megdöbbentő tény, hogy Brazília üvegházgáz-kibocsátásának 75 százaléka az esőerdők felégetéséből származik, és az ország a világ tíz legnagyobb légkörszennyezője között van. Sőt, a kutatások szerint a felégetések során a légkörbe olyan mennyiségű széndioxid kerül, hogy az esőerdő más csak csekély mértékben nettó széndioxid-elnyelő. Akadnak azonban pesszimista számítások is, amelyek egyenest úgy vélik, hogy ma már az erdőirtás következtében több üvegházhatású gáz körül a légkörbe, mint amennyit a ”világ tüdeje” elnyel.

Aszfalt a dzsungelben

Hogy az erdőirtás az elkövetkező években is gyors ütemben, ha nem gyorsuló ütemben folyik majd, a felől ne legyenek kétségeink: a brazil kormány tervei szerint ugyanis négy éven belül aszfalt út szeli majd át az esőerdőt.

A Santarémet a Mato Grosso régióval összekötő BR-163 jelzésű, 1800 kilométer hosszú út révén az európai és ázsiai piacok könnyebben elérhetővé válnak, az Amazonas mentén lakó több százezer, eddig a külvilágtól gyakorlatilag elvágva élő ember pedig bekapcsolódhat a gazdaság vérkeringésébe. Nem kétséges, hamarosan az esőerdei településeken is feltűnik a mobiltelefon és a számítógép. Jelenleg az Amazonas-torkolatnál fekvő Santarémből Mato Grosso fővárosába, Cuibá-ba eljutni a hat hónapon keresztül tartó esős évszakban, az ilyenkor sárfolyóvá váló utakon, akár két hétig is eltarthat.

A szociális egyenlőtlenségek mérséklése és a gazdasági előnyök mellett azonban természetvédelmi szempontból rendkívül kockázatos a vállalkozás. Az út megépítése miatt a becslések szerint 35 éven belül legalább 22 – 49 ezer négyzetkilométer erdőt irtanak ki. Míg jelenleg az erdőirtás, a területek művelésbe vétele többé-kevésbé ellenőrzötten, a lakott települések határában folyik, az útnak köszönhetően a jövőben a kitermelőknek a fakivágásra az esőerdő mélyén is lehetőségük nyílik. Különösen veszélyeztetett területnek számít ebből a szempontból az út két oldalán húzódó 50 kilométeres sáv.

Ugyancsak veszélyben az esőerdő páratlan élővilága. Az amazóniai erdőkben él a Föld növény- és állatfajainak 30 százaléka. A leendő aszfalt út átszeli az esőerdő madárvilágának eddig háborítatlan élőhelyeit.

(Az amazóniai esőerdőt átszelő útépítésével az Economist július 22-ei száma részletesen foglalkozik.)