Ózonlyuk – a történelem legnagyobb tömeggyilkosa?

250 millió évvel ezelőtt a növény- és állatfajok 90 százaléka eltűnt a Föld színéről. Egy új elmélet szerint a kihalási hullámot az ózonrétegkárosodása indította el, amely a szibériai aktív vulkáni tevékenység miatt következett be.
A hollandiai Utrecht Egyetem kutatói Kelet-Grönlandról származó spórakövületek tanulmányozása során azt tapasztalták, hogy a normális, laza szerkezet helyett a spórák kizárólag a korai fejlődési stádiumra emlékeztető szerkezeteket mutattak.
A kutatók szerint a növényi sejtek befejezetlen fejlődése, illetve a szaporodási képesség hiánya a spóra képződésért felelős gének károsodásával magyarázható.
Úgy vélik, a genetikai elváltozást a Napból származó káros ultraibolya sugárzás idézte elő.
Az erős sugárzástól védő ózonréteg károsodása miatt az ultraibolya fény akadálytalanul juthatott el a földfelszínre.
A holland tudósok szerint az ózonpajzs károsodását a mai Szibéria területén található vulkánok rendkívül aktív működése következtében a sztratoszférába kerülő nagymennyiségű klórgáz és brómgőz idézte elő.
Az erős sugárzás hatására az idők folyamán számos génmutáció, génhiba halmozódott fel az egyes fajoknál, amely végül a szárazföldi ökoszisztémák összeomlásához vezetett – feltételezik az Utrecht Egyetem kutatói.
Más teóriák szerint a fajok tömeges kihalásához szupernóvarobbanás esetleg egy aszteroida becsapódása vezethetett.
A kihalási hullám a perm és a triász időszakok határán körülbelül 20 millió évig tartott. Az élővilág eddigi legnagyobb katasztrófája volt, amely során a tízmillió növény- és állatfaj 75-90 százaléka pusztult el.
Az elméletet a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban ismertették.